:)

Sziasztok! :))

Ha valakinek van kedve beszélgetni velem, illetve kérdezni vagy akármi, akkor tudtok nekem levelet küldeni az e-mail címemre: gini.rg6@gmail.com 

Szívesen válaszolgatok. :)

puszi <3

7. fejezet

Nem tudom hol is kezdjem a bocsánat kérést. Minden okotok megvan, hogy haragudjatok rám amiért ennyire későn (a vártnál is később) hoztam a részt. :c
Rettentően sajnálom, valahogy nem számoltam azzal, hogy év vége lesz, és sose jutottam el oda, hogy írni tudjak. Aztán egy tábor is közbe jött, és sajnos csak most szolgálhatok a következő résszel. Azért remélem, hogy olvasni fogjátok továbbra is. :)
Viszont rettentően jó érzéssel töltött el, mikor megláttam, hogy több mint 1300 látogatója van az oldalnak. ^^ Egyszerűen nem tudom hogyan kifejezni, mennyire boldoggá tesz ez, és minden komment amit kapok, amikből kapom az erőt, hogy igen is van értelme folytatnom.
Mivel itt van a nyár, igyekszek jobban koncentrálni a fejezetekre, és írni. De elég is a rizsából, most is csak húzom ezzel az időt. Szóval jó olvasást, remélem tetszeni fog mindenkinek! :))

/Lányok szemszöge/

Reggel, napsütés, madarak csicsergése, na és persze a konyhából felszálló frissen főzött kávé illata. Legjobb napindító, és Lucy kedvence. Anyja szabadnapot kapott, így a reggeli is már várta, ami mi más lehetne, mint palacsinta.

- Szia drágám – köszönt kedvesen anyukája – gyere, ülj le enni.

- Szia anya. Jaj, imádlak. Többször kéne itthon lenned reggel. A te palacsintádnak nincs párja- mosolygott Lucy, és leült a terített asztalhoz.
- Tudom, többet kéne veletek lennem, de a munka sajnos mindig közbe jön.
- Persze, megértem.
- Viszont mit szólsz ma egy csajos délutánhoz? Elmehetnénk vásárolni, vagy amit szeretnél.
- Az nagyon jó lenne. De hétkor Emma-ékkal megyünk moziba. Baj?
- Dehogy, kell a szórakozás. Majd akkor az estét Tony-val töltöm.
- Na, az jó ötlet.
A reggeli befejeztével Lucy kellőképpen felébredt ahhoz, hogy kimenjen a csónakházhoz. Délelőtt 10 óra volt, ilyenkor legfeljebb szállingóznak el onnan az emberek előző este után. Így felöltözött, felkapott egy tollat és egy noteszt, majd elindult. Gyakran ment ki egyedül csak gondolkodni, vagy – mint most – naplót írni. Nyugis hely volt, persze ha megfelelő napszakot választ az ember. Lucy szerencséjére csak egy 60-as éveiben járó bácsi volt kint, de ő is csak a kutyáját sétáltatni. Leült egy árnyékot adó fa alá, és írni kezdett.
”Kedves naplóm!
Utoljára az évzáró előtti nap írtam és hát, sok minden történt azóta. Kezdve azzal, hogy Emma-ék utcája új lakosokkal gyarapodott. Aztán valahogy mindig ott voltak ahol mi, majd mikor az erdőbe mentünk futni leszólítottak minket. Nekem persze nem voltak valami szimpatikusak, de Em odavan Alex-ért. Meg kell hagyni, hogy jó a motorjuk és igazából nem mondanám rájuk, hogy hu de csúnyák. De akkor is tipikus rosszfiús beütésük van, amit én inkább kihagyok az életemből. Bár sokat agyalok John-on, aki egyik nap hazahozott. Izmos, magas, és gitározik is. Sose szűrném össze a levet egy olyannal, mint ő, de van benne valami, ami megfog, és magával ragad. Nem, hülyeségeket írok. Ez…ez lehetetlen. Bunkó, udvariatlan és…és megint róla írok. Inkább hanyagolom még egy ideig a fiúkat. Csak a baj van velük.”
Gyorsan telik az idő, és röpke 2 óra alatt Lucy ugyan ott tartott, mint eddig. Vagy még hátrább. Gondolatai jobban összekuszálódtak, így inkább elindult haza.
- Megjöttél Lucy? – kérdezte a konyhában szorgoskodó anyja.
- Nem anya, ez a szellemem. Amúgy mikor elmentem akkor is itt voltál.
- Gondoltam főzök valami finomat. Régen volt már hétköznap házi koszt az asztalon.
- Hmm, nagyon jó az illata.
- Mindjárt kész. Még Tony-t megvárjuk, és eszünk.
- Tudtam, hogy valami nem okés. Túl nagy a csend. Öcsi hol van?
- Épp végre hasznossá teszi magát, és befizet egy számlát a postán.
Mindketten elnevették magukat, és Lucy teríteni kezdett. Ebéd után pedig kezdetét vette az anya-lánya nap: kozmetikus, plázák, kávézó, és minden más. Jobban nem is alakulhatott volna a délután. 5 óra után értek haza 6 szatyorral, ha nem többel. Kipakoltak, Lucy pedig készülni kezdett. Azt a ruhát vette fel, amit most kapott, fél 7-kor pedig Dave, Emma és Susy jöttek érte kocsival. Mivel David sikeres forgalmi vizsgát tett (ki tudja hogyan?!!), kihasználták a lehetőséget.
- Hu, de csini valaki – mosolygott Dav, mikor meglátta Lucy-t – rosszul érzem magam 3 ilyen jó csaj társaságban. Bár, inkább vagyok szerencsés, mint sajnálatra méltó.
- Szinte majdnem elfelejtettem, hogy mennyit tudsz beszélni. De köszi a bókot.
- Mi lenne, ha elindulnánk?  - szólt Susy – a friss jogsis csóka a vezető ülésen taposson bele, mert nélkülünk kezdik a filmet.
- Nyugi Sus! Odaérünk, de nem kockáztatok.
- Na jó – vágott közbe Lucy – Ha tovább jártatjuk a szánkat, tényleg nem érünk oda. Úgyhogy Dav, kapcsolj sebességbe, és élvezzük, hogy végre nem kell buszoznunk.

Negyed óra múlva már a mozi előtt voltak. Leparkoltak, és bementek megvenni a jegyeket. Szerencséjükre pont még volt négy olyan jegy, ami egymás mellé szólt. Vettek popcornt és kólát, majd elkezdődött a film.

…

- Ez a film istenkirály – mondta Susy a kocsi felé tartva.
- Engem valahogy a filmelőzetesek jobban lekötöttek – nevetett Dav.
- Jaj, fogd be inkább. Lucy, ugye hogy jó volt?
- Igazából a felét nem láttam az előttem turbékoló pár miatt, akik szerintem csak smárolni jöttek el. De amúgy egész jó volt.
- Srácok, nem mindegy milyen volt? – kérdezte Em – a lényeg, hogy együtt vagyunk. Akkor merre tovább?
- Nyílt egy új kávézó a plázában. Anyával ma voltunk ott. Elnézünk arra?
- Én benne vagyok – egyezett bele Em és Susy egyszerre.
- Hozom a kocsit – mondta Dav, és kezdte a súlyát érezni annak, ha egy fiú 3 lánnyal van egyszerre. Na, persze nem rosszra gondolni.
El is indultak a pláza felé. Útba ejtettek egy benzinkutat is, de nem a legjobb körülményeket fogták ki. Egy rakás részeg fiatal randalírozott mindenfele, lévén annak, hogy már 10 óra is elmúlt. És csak akkor kezdődnek igazán a bulik. Amíg Dav fizetett, a lányokat sorra támadták le a félmeztelen 20 év körüli fiúk.
- Nem jöttök partyzni? Van még piánk – szólt az egyik.
- Szeretnétek négyesben, vagy külön-külön? – így a másik.
Lucy-ék csak nevettek rajtuk, majd végre David is visszaért, és elértek a plázába. Rengeteg ember volt ott. Mindenki csak céltalanul flangált a boltok között. Amíg Em és Sus az ékszerboltban nézelődtek, Lucy Dav-vel várakozott.
- Na, megbántad, hogy eljöttél? – kérdezte.
- Nem, egyáltalán. Csak furán néznek rám az emberek. De basszus…ennyire melegnek nézek ki?! Pedig nem vagyok az. Teljesen helyén van a nemi identitásom, és a lányokat szeretem.
- Jaj, Dav, nyugi már. Mindenki tudja, hogy hetero vagy. Aki meg nem ismer, arra szarj rá. Szerintem jobb, mintha egy csapat fiúval lógnál, vagy otthon ülnél egyedül.
- Köszi Lucy, aranyos vagy.
Ekkorra már a lányok is végeztek, és elindultak a Le Café Le Rêve-be. Leültek és megrendelték a kávéjukat. 11 óra után nem sokkal Emma telefonhívást kapott. Meglepetésére Alex kereste, nem valami örömteli és nyugtató ügyben.
- Srácok, azt hiszem indulnunk kell – mondta teljesen lefagyott arccal.
- Mi történt? Ki volt az? – nézett Lucy ijedten.
- Alex volt. Kérte, hogy menjünk a Michael Antony kórházba amilyen, gyorsan csak tudunk. Nem tudom, mi történt, de siessünk.
- Fizetek, és mehetünk – mondta Dav.
Mintha tűz ütött volna ki valahol, úgy rohantak a kijárat felé és pattantak be a kocsiba. Kis kitérőt kellett tenniük, mivel Susy-t hazavitték, aztán a kórház felé vették az irányt. David – amióta megvan a jogsija, vagyis úgy két hete – nem vezetett ilyen gyorsan, mint most. A közelben találtak parkolóhelyet, majd a bejárat felé siettek, ahol Alex várta őket.
- De jó, hogy el tudtatok jönni! – szólt Alex, majd Dav felé nyújtotta a kezét – Csá, Alex vagyok.
- David, szia. Mi történt, hogy jönnünk kellett?
- A tesóm John bent fekszik. Nem akarok egyedül itt maradni, amíg fel nem ébred. Vagy ki tudja…
- Fő a pozitivitás – nézett rá Lucy – Miért nem a szüleidnek szólsz?
- Így is sok gondjuk van velünk, képzelheted mi lesz, ha ezt meg tudják. Nem engednének minket többet a bulikba, legalább is egy ideig biztos nem. Viszont a zene az életünk. Mióta apát elhagyta, azóta semmi más nem köt össze vele, csak a zene. A kórháznak azt mondtam nincsenek szüleink, szóval nem fognak senki értesíteni. De segítenetek kell.
- Persze, hogy segítünk – szólt Emma – Mit tehetünk érted? Vagyis érte?
- Nem tudják mikor fog felébredni, annyi drogot kapott. Viszont meg kell keresnünk azt a lányt, aki bele tette az italába. Na itt jöttök ti a képbe először.
- Hogy érted, hogy először? – nézett Lucy, és hirtelen követni nem bírta Alex-et.
- Úgy, hogy John zsebében megtaláltam a csaj számát, szóval fel tudjuk hívni. Amit én már meg is tettem, csak hogy a ribanc egyáltalán nem érhető el. Viszont nem volt elég okos. A papíron valamennyire látszik egy hotel neve, ami itt van a közelben. Gondolom ott szállt meg. Nekem muszáj a bátyámmal maradnom, szóval arra kérnélek titeket, hogy…
- Hogy menjünk a hotelhez, és kerítsük elő a csajt – fejezte be Lucy a mondatot.
- Pontosan.
- És még is hogyan? – érdeklődött Em – Azt sem tudjuk, hogy néz ki.
- A hotelek feljegyzik, hogy ki mikor távozott, és érkezett nem igaz? – kérdezte Dav.
- De – válaszolt Alex – a csaj tuti, hogy kb fél órája mehetett vissza, ha visszament egyáltalán. Ha nem, akkor kérdezzétek meg ki volt, aki legkésőbb távozott. A többit rátok bízom. Ha kell valami, vagy gond van, a számom tudjátok.
- Megnézzük, mit tehetünk – mosolygott Emma.
- Várj egy picit. Azt mondtad ez csak egy rész. Mi a másik? – kérdezte Lucy.
- Mindent sorjában. Nyugi, az már semmiség. Csak találjuk meg a csajt, ez az első és legfontosabb. Itt a hotel neve, hívjatok, ha van valami hír felőle.
Elvették a cetlit, és hirtelen hatalmas fordulatot vett az estéjük. Lassan éjfél, ők pedig egy lány után nyomoznak. Hát, tartogat még meglepetéseket az este.

:(

Sziasztok! Nagyon sajnálom, de nem tudok a héten részt hozni, viszont igyekszek vele. Megint közbejött pár dolog, meg lassan kirándulás, tábor stb + év végére is össze kell szednem magam. :S Amint tudom hozom, és tényleg sajnálom.

puszi <3 

1. díjam ^^

Hu, nem gondoltam, hogy eddig is eljutok, vagyis hogy kapok egy díjat. Nagyon szépen köszönöm Vanessa-nak *--* <3

Mint mindennek ennek is vannak feltételei ;):

1. Alapkérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!:)
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások is letudják menteni!
3. Válaszolj a kérdésekre amiket kérdeznek tőled! Még egy ilyen alap dolog:D
4. Küldd tovább maximum 5 tehetséges blogírónak!

Kérdések:

1. Hogyan jutott eszedbe maga a történet amit most írsz? Hogy jött az ötlet?- Régebben is írtam verseket, meg kezdtem el már 2 történetet is, de egyikkel se lett semmi. Viszont mondták nekem, hogy jól írok, és ügyes vagyok benne, úgy hogy fogtam magam és elkezdtem blogolni. És úgy tűnik jó döntést hoztam :DD
- Maga a történet pedig úgy jön, inkább onnan, hogy a saját életem is kis részben benne van, de inkább csak agyam szüleménye minden :))

2. Kire hasonlítasz a legjobban a történetedből? Melyik szereplőd áll hozzád a legközelebb?
- Én legjobban Lucy-t érzem "magaménak", ő az aki a legközelebb áll hozzám. És nem mindenben, de valamiben "hasonlítunk" egymásra. :))

3. Mi a kedvenc blogod és miért?
- Crazy Guys, és mert imádom az egész történetet, minden fogalmazást, ahogy le van írva az egész nagyon jó. :) És kicsit olyan, mintha az én életem lenne leírva (ahogy egyik barátnőm is mondta nekem). Úgyhogy mindig jó olvasni. :D

4. Ki/Kik állnak hozzád a legközelebb a családodon kívül?
- A legjobb barátnőm természetesen, aki mintha a testvérem lenne, mindenben támogat, és bármilyen nagy hülyeséget csinálok nem ítél el. 
- És másik nagyon jó barátnőm, akivel igazán csak 1 éve lettünk jóban, de irtó sok baromságot tudunk együtt csinálni, és őt is nagyon szeretem :))

5. Van olyan blog író aki nagy hatással van rád? Ha igen ki az és miért?
- Egyik utóbb említett barátnőm F. a Csak szavak  írója. Egyrészt miatta is kezdtem el az írást, sokat segített az elején, meg még most is, hogy mit hogyan csináljak. És egyszerűen csak felnézek rá azért, ahogy ír, és köszönöm neki a bátorítást :) <3

Saját kérdéseim: 
1. Miért kezdtél el blogot írni?
2. Gondoltál arra, hogy egyszer majd kiadod az írásod?
3. Mi a hobbid az íráson kívül?
4. Kedven állatod/állataid?
5. Ki/kik inspirálnak a legjobban?

Akinek én küldöm:
F. - Csak szavak <33 :)

6 fejezet

Kicsit unott rész lett szerintem, és lehet, hogy rövid is, de igyekeztem vele. Köszönöm szépen a kommenteket, nagyon jól estek/esnek, és sok inspirációt kapok belőlük. :) ^^
Még annyi, hogy kérésre Vanessa-nak jött a rész, mivel tudom, hogy szereti a fiúk szemszögét :))
Jó olvasást <3

/Fiúk szemszöge/

- Jó, legyen – kiáltott utánam – de csak hazaviszel, megállsz a ház előtt, és mintha mi se történt volna én bemegyek a házba, te pedig szépen visszatérsz a kis menő világodba ahonnan jöttél.

- Ahogy akarod.

Felült mögé, elhelyezkedett, de egy ujjal se ért volna hozzá. Vizes volt még mindig, de kifejezetten jól állt neki ez a haj. Ideges volt, de még mérgesen is vonzotta a tekintetet, az pedig, hogy makacskodott jobban tetszett John-nak. Bármennyire is próbálta tetetni.

- Addig nem indulok el, míg nem kapaszkodsz belém – szólt hozzá.

- Rendben, de csak hogy tudd, nem kedvellek. Sőt! – mondta Lucy, és átkarolta a derekát. Hideg volt, amibe John beleremegett, de aztán egyre kellemesebb lett. Figyelték, ahogy elsuhan mellettük a táj, és egy-egy fuvallatnál a lány közelebb húzódott. Szorosabban ölelte magához az általa gyűlölt személy testét, amin a fiú csak mosolygott. Így mentek egészen Lucy-ék házáig, amikor is elköszöntek, és a lány a lelkére kötötte, hogy ezt meg sem történtnek fogják nyilvánítani és fel se hozza a témát többé.

John is hazament, Alex pedig faggatóra fogta, hogy hol volt eddig.

- Csak hazavittem a királylányt – dobta le magát az ágyra.

- És? – érdeklődött tovább testvére.

- Semmi és. Ennyi. Bár kijelentette, hogy ki nem állhat, szerintem hazudik.

- Mi lesz most?

- Tovább húzzuk egymás agyát, de figyeld meg tesó, mellettem fog kikötni.

- Nagyon biztos vagy a dolgodban – mosolygott – de szerintem nem csak az agyát akarod húzni.

- Hülye barom – vágott Alex-hez egy párnát – bár nem lenne rossz. Majd kiderül. És a kis barátnőjével mi a helyzet?

- Az, hogy megkedveltem. Nagyon aranyos lány, és szerintem esélyem is lenne. De azért ő könnyebben adja magát.

- Figyelj, szurkolok.

- A végén még neked is összejön.

- Majd pont vele. Annyira oké, hogy kielégítsem férfias testi vágyaim. Örök mottó: csábítsd el, szerezd meg, majd dobd! – kacsintott, majd felállt és megnézte a naptárat – holnap lesz a BÉCS?

- Igen, a Rocky’s-ban lesz megtartva.

- Király! Bebaszunk bratyó! De előtte nyerünk.

Ja, a BÉCS (vagyis a Bandák Éves Csatája) a legmenőbb éves rendezvény. Fiatal tehetségek mutatják be évről-évre, hogy mit tudnak egy buli keretein belül. A fiúk is természetesen rendszeres látogatói az eseménynek. Bandájukkal a Killers Band-del (mily talál név) 5. éve fognak részt venni a versenyen. Eddig 3-szor nyerték meg a fődíjat, ami mindig 500$. Pluszba jön hozzá, hogy egész este a fellépőknek ingyen jár a pia. John rendszerint itt szokta felszedni azokat a lányokat, akik bármibe belemennek veled, ha jól nézel ki, izmos vagy, sőt pont akkor nyertél egy bandacsatát. Persze másnap semmire nem emlékeznek, és fogalmuk sincs, hogyan kerülnek olyan szobába, amiket életükben nem láttak. Majd szép lassan (2 óra múlva) rájönnek, hogy az az ő szobájuk, de az már mellékes. 

Szóval a srácok készülni kezdtek. Vagyis irány a pince és elő a gitárral. Mindig is közel állt hozzájuk a zene, és másoknak is tudtára akarták ezt adni. Jól is csinálták, ez nem kétséges, és egy csöppet sem zavarták őket a felháborodott szomszédok telefonhívásai, ami szerencséjükre anyjuk mindig elintézett nekik. Így arra koncentrálhattak, ami nekik a legfontosabb.

…

Másnap délután 3 órakor indultak Hollywood-ba. Beverly Hills mellett laktak, így 2 óra kocsiútra volt szükségük. 7 órakor kezdődött az egész buli, de még hangolási-színpadi próbát kell tartania minden fellépőnek.

Mikor odaértek már javában folyt a készülődés. 

- Az asztalt oda hátra tegyék. De a vezetékekre vigyázzanak! Hé, az a hangfal meg hogy áll ott?

- Hát, olyan függőlegesen, párhuzamosan a fallal.

- Ne poénkodjon maga barom, különben feldugom ezt a zsinórt, és a száján fogom kihúzni. Inkább figyeljen jobban. Azt mondtam a színpadhoz tegye. Definiáljam is? Na, menjen a dolgára. MOST!

- Elison, ha már most ideges vagy ennyi vodka martini nem lesz elég – szólt John a főszervező lánynak. Mindig ő csinálja a nagyja munkát, a legjobb szervező a világon. És a fiúk jó barátja. 

- Skacok, sziasztok – köszönt nagy mosollyal. Az ölelés most kimaradt, mivel Elison egyik kezében egy doboz sör, a másikban a vendéglista, a nyakában pedig különböző zsinórok lógtak – hátul tudtok becuccolni, a többit már tudjátok. De rendet kell tennem, az a seggfej harmadjára szúrta el a világítást. A buliban dumálunk.

- Oké, sok sikert – mondta Alex.

A fiúk visszamentek a kocsihoz, ahol a többi tag várta őket és elkezdték pakolni a felszereléseket. Nem volt olyan sok, de annál nehezebbek. Fél óra alatt sikeresen eljutottak odaáig, hogy elkezdhették a főpróbát. Minden a 2 dalba csak belekezdtek, és mivel minden zajlott elmentek átöltözni.

…

- Következő fellépőink most vannak itt 5. éve. Mindig nagyon odateszik magukat, és fergeteges bulit csinálnak. Vajon most is elviszik a fődíjat vagy hátrébb csúsznak? Kiderül. A színpadon a KILLERS BAND.

Remek felkonferálás egy remek bandának. A fiúk kiálltak és ők kapták a legnagyobb sikításokat. Sokan ismerik őket, van aki csak miattuk látogat el ide évről-évre. Végül 3 számot is eljátszottak, de csak mert visszatapsolták őket, igazolva ezzel, hogy ők a legjobbak. Utánuk jött még egy csapat, aztán a zsűri negyed óra gondolkodási időt kért, és az eredmény is meglett. A fiúk sikeresen megnyerték és fogadták a gratulációkat. Majd kezdetét vette az igazi buli. John és Alex a bárpult felé vették az irányt.

- 2 whisky-t tisztán – szólt John, majd itallal a kezükben fürkészni kezdték a táncparkettet. 

- WOW, nézd azt a csajt ott! – mutatott Alex egy igen szegényes, de annál szebb ruhájú lány felé. Szőke haj, nagy idomok – szerintem megvan a mai első partnerem.

- Én innen figyelek. Csak ügyesen, túl szexi a kicsike ahhoz, hogy elszalaszd. 

Alex el is indult a lány felé, aki háttal állt neki. Megfogta a derekát, és táncolni kezdtek. Szembe fordultak egymással, Alex keze pedig egyre lejjebb csúszott, amit a lány nem bánt. Sőt, a következő pillanatban már nyelvük heves csatát vívott a szájukban, majd a mosdó felé vették az irányt. Ilyen egy igazi buli. És ilyen egyszerűen mennek a dolgok.

John közben már a harmadik poharánál tartott, mikor egyszer csak valaki leszólította.

- Hogy van az, hogy egy ilyen pasi egyedül iszik egy bulin?

Ránézett a lányra, és elakadt a lélegzete. Hosszú gyönyörű barna haj, igéző kék szemek, szép lábak, csodás alak, és vörös mini ruha arany kiegészítőkkel. 

- Azt ne mond, hogy egy ilyen jó csajnak sincs partnere – szólalt meg végül.

- Most már van – ült le John mellé.

- Kérsz egy koktélt? Pontosabban még egyet? – nézett a lány üres poharára.

- Igen, elfogadom – villantotta meg gyönyörű mosolyát – nagyon ügyesen játszottatok.

- Köszi, minden évben igyekszünk.

- Megérte.

- Teljesen – kacsintott John – Táncolunk?

- Persze.

Mintha egy romantikus tini dráma lenne. De nem hiszem, hogy ez hasonlítana arra. Mivel itt egy csepp romantika sem volt, csak vad, szexi és tüzes dolgok.

Röpke 1 óra alatt John már totál kész volt, de nem a sok italtól. Mint kiderült, újdonsült partnere lefizette a pultost, hogy minden italába tegyen drogot. Ezzel elérte, hogy felcipelje magához. Csakhogy Alex semmit nem tudott az egészből és el se tudta képzelni, hol lehet testvére. Mindet körbejárt, és kérdezősködött.

- Eli, nem láttad John-t?

- Még 1 órája valami csajjal. Azóta nem.

- Remek. Van egy érzésem, hogy nincs már itt.

- Be volt nyomva rendesen piával, szóval reménykedj, hogy jól van.

- Köszi, máris jobban érzem magam. Na, keresem tovább, szia.

- Szia.

Ahogy elköszönt, megcsörrent a telefonja. Remélte, hogy bátyja lesz, de ismeretlen szám volt. Kiment a hangzavarból és felvette.

- Halló? – szólt bele, majd lefagyott az arca, és nem hitt a fülének – rendben, azonnal indulok.

Megkereste a banda többi tagját, megkérte őket, hogy majd pakoljanak össze, és vigyék el a cuccokat, reggel érte mennek. Majd taxit hívott, és egy számot tárcsázott.

- Szia Em. Gáz van, és a szüleimnek nem kéne róla tudnia. Gyertek a Michael Antony kórházba. Siessetek!

5. fejezet

Meghoztam a részt, hamarabb, mint vártam, de most igyekeztem vele. Lehet vannak benne furcsa részek, de mentségemre szóljon, hogy este írtam :$
Jó olvasást <3 :)

- Most hogy megyek haza? Nem vagy normális – szólt mérgesen.
- Ez csak egy kis víz. – válaszolt nyugodtan.
- Egy kis?? Az egész ruhám vizes. Mire megszárad, már 5-ször megjárnám oda-vissza.
- Akkor csináld azt – kacsintott – vagy ott a fürdőruhád.
- Ne idegelj még jobban!
- Na, gyere itt a pólóm. Vedd fel, és hazaviszlek.
- Majd pont mögéd fogok felülni.
- Én ráérek. Rajtad múlik.

8 ÓRÁVAL KORÁBBAN

Reggel 9 óra, kint pedig 30 fok. Az emberről bent is majd’ lerohad a ruha, nem hogy még kint. Ezért áll Lucy fél órája a szekrénye előtt abban a reményben, hogy hirtelen jön egy isteni sugallat, és választ kap a kérdésére: „Mit vegyek fel?!”. Már az ötödik variációt próbálta fel, ami ugyan úgy nem tetszett neki, mint az előző négy. Nem akarta tovább húzni saját idejét, így kiválasztotta a legrövidebb nadrágját és egy pánt nélküli felsővel párosította. Végül is elfogadható volt a végeredmény. Bár ő mikor nem néz ki jól. Minden jól áll rajta, főleg mivel magas, vékony és szép barna bőre van. Csak ő ezt nem hiszi el magáról…

Szóval miután sikerült kiválasztania a megfelelő szerelést, lement a konyhába és elkezdte csinálni az ebédet. A darált hús már ki volt olvasztva, így csak össze kellett dobnia a Bolognai-t. Szívesen segített a konyhában, de a sütiket jobban preferálta. Minden téren.

Miután befejezte a főzést még volt fél órája délig, így leült a gép elé, és skype-on felhívta David-et. Szerencséjére nagyon kocka srác, szóval ha véletlenül nincs fent, már gyanakodnak, hogy baja van.

- Szia Lucy – köszönt mosolyogva.
- Szia. Te, ember. Mi az a póló rajtad? – érdeklődött furcsa pillantásokat vetve a képernyőre, ugyanis Dave-en egy rózsaszín felső ékeskedett, amivel alapjáraton nincs gond. Csakhogy rá volt írva, hogy „I love cat” és egy szőrös fehér bolyhos macska is csatlakozott hozzá.
- Ez…csak…izé – jött zavarba, Lucy pedig szinte leesett az ágyról a röhögéstől – ne nevess már, egyáltalán nem vicces. Nagyi tegnap jött haza Londonból, és anyának akarta adni. Rá persze nem volt jó, és lévén annak, hogy más női egyed nem tartózkodik a családban, én lettem a „szerencsés”, aki megkapta. És befogtam pizsama felsőnek.
- Ez most komoly? Irigyellek, de nagyon – nevetett tovább Lucy, közben már könnyeit törölgette – az addig oké, hogy a tiéd lett, de 1. miért alszol pólóban nyáron fiú létedre?! 2. véletlenül nem tud nyávogni?
- Remélem, kinevetted magad – vonta fel egyik szemöldökét mérgesen – inkább felejtsük ezt el. Amúgy helyzet? Hallom Em-mel szent a béke.
- Igen, minden a legnagyobb rendben. Bár nem tudom, mire számítsak ma, de elmegyek, mert nem fogom hagyni, hogy hülyeséget csináljon.
- Ja, a strand. Szerintem jól döntöttél, hogy elmész. Figyelj, akár még jó is lehet.
- Kötve hiszem…
- Nálad pozitívabb emberrel még nem találkoztam.
- Cicafiú, te csak mg se szólalj – kacsintott Lucy – egyébként mit szólnál holnap egy kis kiruccanáshoz?
- Mire gondolsz?
- Te, én, Susy, Emma, meg a Vasember 3. Rég voltunk már így négyesben kint.
- Nekem jó. Ha akarod, beszélek Sus-sal.
- Remek, én meg ma felhozom az ötletet Em-nek. De megyek, Tony már 5 perce az ebéddel nyaggat. Majd írom az infókat. Szia.
- Okés, aztán ma csak óvatosan. Jó mulatást!
- Meglesz, nyugi.
- Szia.
Kinyomta a laptopot, és lement enni. Tony már javában szívogatta a tésztát és tiszta paradicsomszósz volt a szája. Meg az egész arca.
- Kezdem érteni, miért kerülnek a lányok – vetett egy szemrehányó megjegyzést Lucy.
Öccse ügyet sem vetve rá tovább tömte magát. Kólával küldte le az utolsó falatokat és egy hangos szájmoraj után nővéréhez szólt.
- Elmegyek Adam-mel deszkázni. Anyának is mondtam.
- Jól van, d vigyél kulcsot, mert megyek én is a strandra.
- Oké, na szia.
- Csá.

…

2 órakor találkoztak a lányok a buszmegállóban, onnan mentek a strandhoz. Fél óra alatt oda is értek, a parkolóban pedig észrevették a fiúk motorját. Vagyis már bent várják őket. Megvették a jegyet, és az egyik fa felé vették az irányt. Éppen letelepedtek volna, mikor ismerős hangra lettek figyelmesek.
- Nem pakoltok hozzánk csajok? – kérdezte John, a lányok pedig megfordultak.
Lucy-nak egy pillanatig tátva maradt a szája, de rögtön észhez tért. Bár elég nehezen. Csak most tűnt fel neki úgy igazán, hogy milyen kigyúrt felsőtesttel is rendelkezik az előtte álló hímnemű teremtmény. Gyönyörű egyenletes barna színe még jobban fokozta az összhatást. 180 centi magas volt, így fel kellett rá néznie, és csak most vette észre a fülbevalóját és a tetoválást a karján.
- De, merre vagytok? – szakította meg a csöndet Emma.
- Ott – mutatott Alex a pavilonok mellé. Neki szintúgy olyan izmos karja volt, mint a bátyjának, de kreolosabb bőrű és 2 centivel alacsonyabb – a víz nagyon jó, gyertek, ússzatok egyet.
- Én inkább csak napoznék – szólt Lucy.
- Csak nem félsz, hogy valami megfog és leránt a mélybe? – kacérkodott John, közben egy-egy vízcsepp gördült le a mellkasán.
- Nem, csak anyukámék arra tanítottak, vigyázzak a vadállatok közelében. A végén még megharapnak.
- Nyugi cica, ha látok egyet, szólok.
- Pff…nézz akkor tükörbe – kacsintott, majd Em vetett véget a szócsatának.
- Lucy, ha meggondolnád magad, akkor ott leszünk bent. De megígértél valamit.
- Rendben, bocsi. Menjetek, én olvasok.
A fiúk és Emma a vízbe vetették magukat, Lucy pedig levette a nadrágot és a pólót, majd hasra feküdt, és figyelte barátnőjét, aki szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát. Alex dobálta, John pedig csak nevetett rajtuk, néha Lucy-ra is vetett pár pillantást.

…

1 óra múlva elmentek enni a közeli büfébe. Tipikus strandkaja: hamburger, sült krumpli, kóla (John-nak sör) és még egy kis jégkrém is bement a végén. Miután befejezték visszamentek a törzshelyükre, és emésztettek, közben süttették magukat. Em megkérte Alex-et, hogy kenje már be a hátát naptejjel, amit a fiú szívesen el is vállalt. Ráült Emma fenekére, és még plusz masszázst is kapott. Jól kijöttek egymással, amit Lucy nem nézett valami jó szemmel. Habár a legjobbat akarta barátnőjének, és úgy tűnt remekül elvan, sőt boldog (mint még soha), akkor se tetszett neki ez az egész. Inkább csak olvasott, míg John fölé nem hajolt, és be nem takart a napot.
- Az idő nem változtatja meg az embert, a bölcsesség sem. Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, azt a szerelem – olvasta az egyik sort.
- Remek, szóval ismered a betűket – mondta Lucy, miközben kicsit arrébb húzódott.
- Haha. Csak nem Coelho? – kérdezte mosolyogva.
- Ismered? – csodálkozott el, és ránézett fiúra, ismerkedésük óta először a szemébe, aminek gyönyörű kék árnyalata volt.
- Igen, olvastam tőle, az idézeteit is szeretem.
- Hát, most megleptél.
- Mondtam, hogy nem ismersz még.
- Én pedig azt, hogy nem is akarlak.
Mindketten nevettek, mire Emma-ék odanéztek, és nem tudták mi a fene történt.

Még egy utolsó csobbanásra mindannyian bementek, és meglepő módon Lucy is jól érezte magát és ugrált a vízbe. Nem gondolta ő maga se, hogy egy jó nap lesz, de azért nem felejtette el azt se, hogy miért tartott barátnőjével. Kettőjük közül ő azért nem akarta tele mértékben elveszíteni a fejét.
Úszás után még megszárítkoztak, felöltöztek, és összepakoltak. Em és Alex előre mentek, ők hamar készen lettek. Lucy is vette volna fel éppen a táskáját, amikor John hirtelen felkapta és úgy, ahogy volt bedobta a medencébe. Nevetett rajta, Lucy már kevésbé volt olyan boldog. Kimászott a vízből, és idegesen odarohant John-hoz, majd izomból ütni kezdte őt.
- Ez még is mire volt jó?  - kelt ki magából.
- Szerintem vicces volt. Amúgy meg nem csak látványilag jó a segged – vetette be megint kacér mosolyát.
- Na, akadj le rólam!
- Vicc volt, nyugi.
- És most hogy megyek haza? Nem vagy normális – szólt mérgesen.
- Ez csak egy kis víz – válaszolt nyugodtan.
- Egy kis?? Az egész ruhám vizes. Mire megszárad már 5-ször megjárnám oda-vissza.
- Akkor csináld azt – kacsintott – vagy ott a fürdőruhád.
- Ne idegelj még jobban!
- Na, gyere itt a pólóm. Vedd fel, és hazaviszlek.
- Majd pont mögéd fogok felülni.
- Én ráérek, rajtad múlik.
- Csak hadjál békén!
- Te tudod.
 Lucy megfogta a holmiját, és elindult a kijárat felé még mindig csurom vizesen, John pedig követte. De mikor kiért látta, hogy Em sehol sincsen.
- Mondtam Alex-nek, hogy vigye haza – mondta John, mikor látta, hogy Lucy körbenéz az egész parkolón.
- Na, remek. Köszi szépen. Ezt elintézted.
- Mondom, hogy hazaviszlek. Nem tudom miért vagy ilyen makacs. De ha ne, hát nem. Akkor jó utat – mosolygott, és elindult a motorja felé, Lucy pedig nézte, ahogy felszáll rá, és beindítja.

4 fejezet

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a részt. Sok dolog jött közbe. Családi okok, és egyéb problémák adódtak :/ Meg nem tudtam, hogy folytassam-e, nem voltam magamban biztos. Remélem nem haragszotok, és remélem ezután is olvasni fogjátok. Nem akarok máskor ilyen alkotói válságba kerülni, nehéz kilábalni. De itt van a rész, már a következő is alakulóban van, és még egyszer nagyon sajnálom :(
Annyit szeretnék még kérni, hogy írjátok le, mi az amit szívesen olvasnátok a következendő részekben, mikre vagytok kíváncsiak, és egyéb véleményeket is elfogadok. Köszönöm előre :))
Jó olvasást <3

/Lányok szemszöge/

3 véletlen nem létezik. Igen, ez a sors keze. De mit keresnek itt? És miért avatkozik bele a sors az életbe? – gondolta Lucy miközben köszönt a fiúknak.
- John vagyok, ő pedig a tesóm Alex – mutatkozott be a nagymenő” fiú.
- Én Emma, Lucy meg a legjobb barátnőm. Ti költöztetek most a szomszédba ugye?
- Igen, mi. Ezért ismerős akkor ennyire az arcod – válaszolt Alex mosolyogva – a szüleid fogorvosok igaz?
- Aha, gondolom anyud mesélte.
- Meg az enyém is – nézett rá John – És a barátnőd néma vagy szégyenlős?
- Szimplán nincs kedve beszélgetni. Főleg veletek nem – mondta Lucy.
- Még csak nem is ismersz minket.
- Pontosan. Nem is szeretném ezt megtörni.
- Pedig gondoltuk felkérünk titeket, hogy segítsétek megmutatni milyen helyek vannak, amiket még nem láthattunk, és jók.
- Ne is… - kezdte Lucy.
- Nagyon szívesen – vágott szavába Em.
- Akkor jó. Majd keresünk titeket – kacsintott Alex.
- Oké. Viszont mennünk kell. Majd beszélünk. Sziasztok – köszönt el Emma, látva Lucy pillantásait.
- Sziasztok – köszöntek a fiúk is.

Egészen hazáig áradozott Em, hogy Alex így cuki, úgy aranyos, de először meg akarja ismerni, közben pedig alig várja, hogy újra beszéljenek. Lucy csak nevetni tudott rajta, és próbálta megértetni vele, hogy ők nem éppen azok a fiúk, akik a hosszú távú kapcsolatok hívei. Végül nagy veszekedés lett az egészből.
- Miért vagy ennyire ellenük? Jól mondta John, még csak nem is tudod kik ők.
- Dehogynem. Az összes ilyen „menő vagyok” csávó egyforma.
- Ennyire tudod? Lehet ők kivételek.
- Em, miért nem akarod megérteni, hogy csak AZÉRT kellenél neki?
- Nem hiszem, hogy ilyen lenne. Inkább te nem akarod elhinni, hogy vannak normális fiúk is.
- De nem ők azok.
- Ezt én nem folytatom. Majd ha van értelmes mondanivalód is, akkor keress – azzal indult volna el, de még egy mondat erejéig visszafordult Lucy-hoz – Ja, és ha így folytatod, tényleg soha nem lesz pasid, de hozzám ne gyere sírva panaszkodni!

Elviharzott idegesen, Lucy pedig csak állt ott és nézte. Nem tudta mi üthetett barátnőjébe. Hazament, lefürdött és lefeküdt az ágyba. Újra lejátszotta magában a beszélgetést és Em utolsó szavait, majd sírásban tört ki. Tudta, hogy az ő hibája az egész, de csak az igazat mondta. Viszont úgy tűnik, Alex 2 pillantás alatt elvarázsolta. Féltette barátnőjét, de inkább hagyta, mert a végén még teles mértékben elveszíti őt. Csak mert két barom betette a lábát a faluba. Úgy tűnik, van mikor jobb elhallgatni a gondolatinkat, ha valakit meg akarunk védeni.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében aludt el. Álmában megint Emma-val veszekedett, mert elment a fiúkkal bulizni, és többet ivott a kelleténél, ők pedig kihasználták a lehetőséget. Egész este forgolódott, alig várta, hogy reggel legyen. 7 órakor könnyektől duzzadt szemmel ébredt és semmihez sem volt kedve. Egy bögre kakaó kísértében leült a kanapéra és megnézett egy filmet. Nem igazán kötötte le Brad Pitt teste, inkább tovább agyalt. Időközben Tony is felkelt és természetesen első útja nem a konyhába, hanem a PS elé vezetett, szóval megint nagy zaj lett. Lucy-nak nem volt se energiája, se kedve veszekedni vele, inkább felöltözött, és felhívta Susy-t, hogy átmehet-e hozzájuk. Szerencsére már meggyógyult, így örömmel látta barátnőjét. Lucy elpanaszolta neki a történteket, és hogy nagyon félti Emma-t, de nem lehet vele megértetni ezt az egészet.
- Szerintem amúgy teljesen igazad van – reagált Susy – de inkább pártatlan maradok.
- Persze, megértem. Nem is kérem, hogy állj bármelyikünk mellé is.
- Ez így viszont nagyon rossz lesz mindenkinek. Már olyan rég óta a legjobb barátnők vagytok. Ti vagytok a bulik beindítói, az osztály programszervezői. Emma és Lucy, az elválaszthatatlan páros. Nehogy már pont fiúk miatt vesszetek össze. Ez lehetetlenség…

És igaza is volt. A két lány oviban ismerte meg egymást mikor mindketten a napocska csoportba kerültek, és egyedül ők játszottak egész nap könyvekkel (aki először csap rá egy szép képre az a nyerted), na meg persze jó időben a kertészkedésben is fontos szerepet töltöttek be (értsd fűtépkedés, virág irtás). Már akkor tudták, hogy elválaszthatatlanok lesznek. Majd általánosba, végül gimibe is követték egymást, és mindenki kedveli őket. Na nem annyira, mint Gina Simon-t – aki amúgy a suli pláza pudlijának mutatja magát, de igazából a kitömött mellén és a festett szőke haján kívül semmije nincsen – de a lányokat a tanárok is jobban kedvelik.

Tehát ez a kis összekapás mindenkit sokk-ként érne. Így kénytelenek lesznek valahogyan újra kibékülni, hiszen nélkülük nem élet az élet.
- Az a baj, ötletem sincs, mit kéne tennem – szólt Lucy könnyeit törölgetve.
- Igazából nekem van egy tippem. De nem biztos, hogy tetszene.
- Ne kímélj!
- Szóval először is bocsánatot kérsz tőle, majd mondod neki, hogy rosszul ítélkeztél vagy valami hasonló, és megpróbálsz kicsit nyugodtabb lenni ezen a téren. Mikor már rájött, hogy tényleg békülni akarsz, elmész vele a fiúkhoz, vagy ott leszel velük bármikor. Így védheted meg őt a legjobban. Viszont tényleg nyugodtan kell fogadnod bármit is mond, bármit is tesz.
- Te egy zseni vagy – ugrott Lucy nyakába – köszönöm, hogy segítettél. Szerintem még ma elmegyek hozzá és beszélek vele.
- Helyes. Aztán csak ügyesen. Tudom, hogy hirtelen haragú vagy, szóval akármikor kiborulsz, hívj, vagy gyere át – mosolygott Sus – még akár David-et is áthívom, segítünk, amiben tudunk.
- Megfogadom, ígérem. De megye, visszaszerzem Emma-t – ölelte meg megint barátnőjét – szia. És köszönöm még egyszer nagyon-nagyon!
- Szia, majd mesélj mi volt.
- Rendben, holnap hívlak.

Kiment az ajtón és elindult Em-hez. Kétszer is átgondolta mit fog mondani, mikor pedig a házhoz ért vett egy nagy levegőt és csengetett. Emma nyitott ajtót, de mikor meglátta, hogy Lucy áll ott, lefagyott a mosoly az arcáról és bevágta az ajtót.

- Engedj be, légy szíves. Addig nem fogok innen elmenni – szólt az ajtó külső feléről.
- Akkor jó napjaid lesznek. Remélem kényelmes a föld.
- Jaj, ne csináld már ezt.
- De csinálom. Mit művelsz itt egyáltalán?
- Hát nem a kerteteket. Amúgy bocsánatot szeretnék kérni.
Hirtelen nagy csönd lett, majd kattant a zár, és az ajtó újra kinyílt.
- És mi tartott ennyi ideig? – mosolygott rá Em.
- Semmi „hagyjál békén” vagy „nem hiszek neked?
- Ha nagyon akarsz, állhatsz még kint. De be is jöhetsz elmesélni, mitől gondoltad meg magad.
- Inkább bemennék.

Megbeszélték a dolgokat, és fél óra múlva újra együtt nevettek, mintha mi se történt volna.

- Szerintem rekordot döntöttünk a veszekedési skálánkon – nevetett Lucy.
- Igen, az tuti. Legutoljára 3 nap volt, mert megdobtalak cseresznye maggal, te pedig kővel adtad vissza.
- Tényleg, már akkor is kicsi volt a tűrőképességem.
- Nem baj, így vagy jó. És amúgy akkor holnap eljössz a strandra a fiúkkal? – kérdezte Em félve.
- Öh, igen elmegyek. De csak miattad. Eszem ágában sincs velük találkozni. Max jó pofizok kicsit.
- Az is megteszi. Legalább megismered őket.
- Igen, így van.
Tovább beszélgettek, és egyeztettek egy megfelelő időpontot. Majd megnézték a Kör mindkét részét, de az egészet végig nevették. Újra a legjobb barátnők lettek, és ez nem is fog megváltozni. Csak ők értik, amit beszélnek, egy kívül álló már rég azt hinné, valami nagyon nincs rendben velük. De ilyen egy igaz barátság. Fél szavakból is megértik egymást, sőt ha Em azt mondja „ott van az izé, abba a valamibe, amellett a cucc mellett, amivel kinyitjuk a sört”, akkor Lucy tudja, mire gondol, majd elröhögik magukat, hogy milyen hülyék tudnak lenni.

Lucy 8 órakor elindult haza, és még aznap felhívta Susy-t, hogy holnap mi lesz, hova mennek, és hogy avassa be Dave-et, és majd elmeséli mi volt a strandon. Letették a telefont, Lucy gyorsan megfürdött és lelkileg felkészült a másnapra. Nem tudta, mire számítson, kicsit félt is, viszont örült, hogy nem tart Em-mel a viszály többé, majd mosollyal az arcán aludt el.