4 fejezet

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a részt. Sok dolog jött közbe. Családi okok, és egyéb problémák adódtak :/ Meg nem tudtam, hogy folytassam-e, nem voltam magamban biztos. Remélem nem haragszotok, és remélem ezután is olvasni fogjátok. Nem akarok máskor ilyen alkotói válságba kerülni, nehéz kilábalni. De itt van a rész, már a következő is alakulóban van, és még egyszer nagyon sajnálom :(
Annyit szeretnék még kérni, hogy írjátok le, mi az amit szívesen olvasnátok a következendő részekben, mikre vagytok kíváncsiak, és egyéb véleményeket is elfogadok. Köszönöm előre :))
Jó olvasást <3

/Lányok szemszöge/

3 véletlen nem létezik. Igen, ez a sors keze. De mit keresnek itt? És miért avatkozik bele a sors az életbe? – gondolta Lucy miközben köszönt a fiúknak.
- John vagyok, ő pedig a tesóm Alex – mutatkozott be a nagymenő” fiú.
- Én Emma, Lucy meg a legjobb barátnőm. Ti költöztetek most a szomszédba ugye?
- Igen, mi. Ezért ismerős akkor ennyire az arcod – válaszolt Alex mosolyogva – a szüleid fogorvosok igaz?
- Aha, gondolom anyud mesélte.
- Meg az enyém is – nézett rá John – És a barátnőd néma vagy szégyenlős?
- Szimplán nincs kedve beszélgetni. Főleg veletek nem – mondta Lucy.
- Még csak nem is ismersz minket.
- Pontosan. Nem is szeretném ezt megtörni.
- Pedig gondoltuk felkérünk titeket, hogy segítsétek megmutatni milyen helyek vannak, amiket még nem láthattunk, és jók.
- Ne is… - kezdte Lucy.
- Nagyon szívesen – vágott szavába Em.
- Akkor jó. Majd keresünk titeket – kacsintott Alex.
- Oké. Viszont mennünk kell. Majd beszélünk. Sziasztok – köszönt el Emma, látva Lucy pillantásait.
- Sziasztok – köszöntek a fiúk is.

Egészen hazáig áradozott Em, hogy Alex így cuki, úgy aranyos, de először meg akarja ismerni, közben pedig alig várja, hogy újra beszéljenek. Lucy csak nevetni tudott rajta, és próbálta megértetni vele, hogy ők nem éppen azok a fiúk, akik a hosszú távú kapcsolatok hívei. Végül nagy veszekedés lett az egészből.
- Miért vagy ennyire ellenük? Jól mondta John, még csak nem is tudod kik ők.
- Dehogynem. Az összes ilyen „menő vagyok” csávó egyforma.
- Ennyire tudod? Lehet ők kivételek.
- Em, miért nem akarod megérteni, hogy csak AZÉRT kellenél neki?
- Nem hiszem, hogy ilyen lenne. Inkább te nem akarod elhinni, hogy vannak normális fiúk is.
- De nem ők azok.
- Ezt én nem folytatom. Majd ha van értelmes mondanivalód is, akkor keress – azzal indult volna el, de még egy mondat erejéig visszafordult Lucy-hoz – Ja, és ha így folytatod, tényleg soha nem lesz pasid, de hozzám ne gyere sírva panaszkodni!

Elviharzott idegesen, Lucy pedig csak állt ott és nézte. Nem tudta mi üthetett barátnőjébe. Hazament, lefürdött és lefeküdt az ágyba. Újra lejátszotta magában a beszélgetést és Em utolsó szavait, majd sírásban tört ki. Tudta, hogy az ő hibája az egész, de csak az igazat mondta. Viszont úgy tűnik, Alex 2 pillantás alatt elvarázsolta. Féltette barátnőjét, de inkább hagyta, mert a végén még teles mértékben elveszíti őt. Csak mert két barom betette a lábát a faluba. Úgy tűnik, van mikor jobb elhallgatni a gondolatinkat, ha valakit meg akarunk védeni.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében aludt el. Álmában megint Emma-val veszekedett, mert elment a fiúkkal bulizni, és többet ivott a kelleténél, ők pedig kihasználták a lehetőséget. Egész este forgolódott, alig várta, hogy reggel legyen. 7 órakor könnyektől duzzadt szemmel ébredt és semmihez sem volt kedve. Egy bögre kakaó kísértében leült a kanapéra és megnézett egy filmet. Nem igazán kötötte le Brad Pitt teste, inkább tovább agyalt. Időközben Tony is felkelt és természetesen első útja nem a konyhába, hanem a PS elé vezetett, szóval megint nagy zaj lett. Lucy-nak nem volt se energiája, se kedve veszekedni vele, inkább felöltözött, és felhívta Susy-t, hogy átmehet-e hozzájuk. Szerencsére már meggyógyult, így örömmel látta barátnőjét. Lucy elpanaszolta neki a történteket, és hogy nagyon félti Emma-t, de nem lehet vele megértetni ezt az egészet.
- Szerintem amúgy teljesen igazad van – reagált Susy – de inkább pártatlan maradok.
- Persze, megértem. Nem is kérem, hogy állj bármelyikünk mellé is.
- Ez így viszont nagyon rossz lesz mindenkinek. Már olyan rég óta a legjobb barátnők vagytok. Ti vagytok a bulik beindítói, az osztály programszervezői. Emma és Lucy, az elválaszthatatlan páros. Nehogy már pont fiúk miatt vesszetek össze. Ez lehetetlenség…

És igaza is volt. A két lány oviban ismerte meg egymást mikor mindketten a napocska csoportba kerültek, és egyedül ők játszottak egész nap könyvekkel (aki először csap rá egy szép képre az a nyerted), na meg persze jó időben a kertészkedésben is fontos szerepet töltöttek be (értsd fűtépkedés, virág irtás). Már akkor tudták, hogy elválaszthatatlanok lesznek. Majd általánosba, végül gimibe is követték egymást, és mindenki kedveli őket. Na nem annyira, mint Gina Simon-t – aki amúgy a suli pláza pudlijának mutatja magát, de igazából a kitömött mellén és a festett szőke haján kívül semmije nincsen – de a lányokat a tanárok is jobban kedvelik.

Tehát ez a kis összekapás mindenkit sokk-ként érne. Így kénytelenek lesznek valahogyan újra kibékülni, hiszen nélkülük nem élet az élet.
- Az a baj, ötletem sincs, mit kéne tennem – szólt Lucy könnyeit törölgetve.
- Igazából nekem van egy tippem. De nem biztos, hogy tetszene.
- Ne kímélj!
- Szóval először is bocsánatot kérsz tőle, majd mondod neki, hogy rosszul ítélkeztél vagy valami hasonló, és megpróbálsz kicsit nyugodtabb lenni ezen a téren. Mikor már rájött, hogy tényleg békülni akarsz, elmész vele a fiúkhoz, vagy ott leszel velük bármikor. Így védheted meg őt a legjobban. Viszont tényleg nyugodtan kell fogadnod bármit is mond, bármit is tesz.
- Te egy zseni vagy – ugrott Lucy nyakába – köszönöm, hogy segítettél. Szerintem még ma elmegyek hozzá és beszélek vele.
- Helyes. Aztán csak ügyesen. Tudom, hogy hirtelen haragú vagy, szóval akármikor kiborulsz, hívj, vagy gyere át – mosolygott Sus – még akár David-et is áthívom, segítünk, amiben tudunk.
- Megfogadom, ígérem. De megye, visszaszerzem Emma-t – ölelte meg megint barátnőjét – szia. És köszönöm még egyszer nagyon-nagyon!
- Szia, majd mesélj mi volt.
- Rendben, holnap hívlak.

Kiment az ajtón és elindult Em-hez. Kétszer is átgondolta mit fog mondani, mikor pedig a házhoz ért vett egy nagy levegőt és csengetett. Emma nyitott ajtót, de mikor meglátta, hogy Lucy áll ott, lefagyott a mosoly az arcáról és bevágta az ajtót.

- Engedj be, légy szíves. Addig nem fogok innen elmenni – szólt az ajtó külső feléről.
- Akkor jó napjaid lesznek. Remélem kényelmes a föld.
- Jaj, ne csináld már ezt.
- De csinálom. Mit művelsz itt egyáltalán?
- Hát nem a kerteteket. Amúgy bocsánatot szeretnék kérni.
Hirtelen nagy csönd lett, majd kattant a zár, és az ajtó újra kinyílt.
- És mi tartott ennyi ideig? – mosolygott rá Em.
- Semmi „hagyjál békén” vagy „nem hiszek neked?
- Ha nagyon akarsz, állhatsz még kint. De be is jöhetsz elmesélni, mitől gondoltad meg magad.
- Inkább bemennék.

Megbeszélték a dolgokat, és fél óra múlva újra együtt nevettek, mintha mi se történt volna.

- Szerintem rekordot döntöttünk a veszekedési skálánkon – nevetett Lucy.
- Igen, az tuti. Legutoljára 3 nap volt, mert megdobtalak cseresznye maggal, te pedig kővel adtad vissza.
- Tényleg, már akkor is kicsi volt a tűrőképességem.
- Nem baj, így vagy jó. És amúgy akkor holnap eljössz a strandra a fiúkkal? – kérdezte Em félve.
- Öh, igen elmegyek. De csak miattad. Eszem ágában sincs velük találkozni. Max jó pofizok kicsit.
- Az is megteszi. Legalább megismered őket.
- Igen, így van.
Tovább beszélgettek, és egyeztettek egy megfelelő időpontot. Majd megnézték a Kör mindkét részét, de az egészet végig nevették. Újra a legjobb barátnők lettek, és ez nem is fog megváltozni. Csak ők értik, amit beszélnek, egy kívül álló már rég azt hinné, valami nagyon nincs rendben velük. De ilyen egy igaz barátság. Fél szavakból is megértik egymást, sőt ha Em azt mondja „ott van az izé, abba a valamibe, amellett a cucc mellett, amivel kinyitjuk a sört”, akkor Lucy tudja, mire gondol, majd elröhögik magukat, hogy milyen hülyék tudnak lenni.

Lucy 8 órakor elindult haza, és még aznap felhívta Susy-t, hogy holnap mi lesz, hova mennek, és hogy avassa be Dave-et, és majd elmeséli mi volt a strandon. Letették a telefont, Lucy gyorsan megfürdött és lelkileg felkészült a másnapra. Nem tudta, mire számítson, kicsit félt is, viszont örült, hogy nem tart Em-mel a viszály többé, majd mosollyal az arcán aludt el.