5. fejezet

Meghoztam a részt, hamarabb, mint vártam, de most igyekeztem vele. Lehet vannak benne furcsa részek, de mentségemre szóljon, hogy este írtam :$
Jó olvasást <3 :)

- Most hogy megyek haza? Nem vagy normális – szólt mérgesen.
- Ez csak egy kis víz. – válaszolt nyugodtan.
- Egy kis?? Az egész ruhám vizes. Mire megszárad, már 5-ször megjárnám oda-vissza.
- Akkor csináld azt – kacsintott – vagy ott a fürdőruhád.
- Ne idegelj még jobban!
- Na, gyere itt a pólóm. Vedd fel, és hazaviszlek.
- Majd pont mögéd fogok felülni.
- Én ráérek. Rajtad múlik.

8 ÓRÁVAL KORÁBBAN

Reggel 9 óra, kint pedig 30 fok. Az emberről bent is majd’ lerohad a ruha, nem hogy még kint. Ezért áll Lucy fél órája a szekrénye előtt abban a reményben, hogy hirtelen jön egy isteni sugallat, és választ kap a kérdésére: „Mit vegyek fel?!”. Már az ötödik variációt próbálta fel, ami ugyan úgy nem tetszett neki, mint az előző négy. Nem akarta tovább húzni saját idejét, így kiválasztotta a legrövidebb nadrágját és egy pánt nélküli felsővel párosította. Végül is elfogadható volt a végeredmény. Bár ő mikor nem néz ki jól. Minden jól áll rajta, főleg mivel magas, vékony és szép barna bőre van. Csak ő ezt nem hiszi el magáról…

Szóval miután sikerült kiválasztania a megfelelő szerelést, lement a konyhába és elkezdte csinálni az ebédet. A darált hús már ki volt olvasztva, így csak össze kellett dobnia a Bolognai-t. Szívesen segített a konyhában, de a sütiket jobban preferálta. Minden téren.

Miután befejezte a főzést még volt fél órája délig, így leült a gép elé, és skype-on felhívta David-et. Szerencséjére nagyon kocka srác, szóval ha véletlenül nincs fent, már gyanakodnak, hogy baja van.

- Szia Lucy – köszönt mosolyogva.
- Szia. Te, ember. Mi az a póló rajtad? – érdeklődött furcsa pillantásokat vetve a képernyőre, ugyanis Dave-en egy rózsaszín felső ékeskedett, amivel alapjáraton nincs gond. Csakhogy rá volt írva, hogy „I love cat” és egy szőrös fehér bolyhos macska is csatlakozott hozzá.
- Ez…csak…izé – jött zavarba, Lucy pedig szinte leesett az ágyról a röhögéstől – ne nevess már, egyáltalán nem vicces. Nagyi tegnap jött haza Londonból, és anyának akarta adni. Rá persze nem volt jó, és lévén annak, hogy más női egyed nem tartózkodik a családban, én lettem a „szerencsés”, aki megkapta. És befogtam pizsama felsőnek.
- Ez most komoly? Irigyellek, de nagyon – nevetett tovább Lucy, közben már könnyeit törölgette – az addig oké, hogy a tiéd lett, de 1. miért alszol pólóban nyáron fiú létedre?! 2. véletlenül nem tud nyávogni?
- Remélem, kinevetted magad – vonta fel egyik szemöldökét mérgesen – inkább felejtsük ezt el. Amúgy helyzet? Hallom Em-mel szent a béke.
- Igen, minden a legnagyobb rendben. Bár nem tudom, mire számítsak ma, de elmegyek, mert nem fogom hagyni, hogy hülyeséget csináljon.
- Ja, a strand. Szerintem jól döntöttél, hogy elmész. Figyelj, akár még jó is lehet.
- Kötve hiszem…
- Nálad pozitívabb emberrel még nem találkoztam.
- Cicafiú, te csak mg se szólalj – kacsintott Lucy – egyébként mit szólnál holnap egy kis kiruccanáshoz?
- Mire gondolsz?
- Te, én, Susy, Emma, meg a Vasember 3. Rég voltunk már így négyesben kint.
- Nekem jó. Ha akarod, beszélek Sus-sal.
- Remek, én meg ma felhozom az ötletet Em-nek. De megyek, Tony már 5 perce az ebéddel nyaggat. Majd írom az infókat. Szia.
- Okés, aztán ma csak óvatosan. Jó mulatást!
- Meglesz, nyugi.
- Szia.
Kinyomta a laptopot, és lement enni. Tony már javában szívogatta a tésztát és tiszta paradicsomszósz volt a szája. Meg az egész arca.
- Kezdem érteni, miért kerülnek a lányok – vetett egy szemrehányó megjegyzést Lucy.
Öccse ügyet sem vetve rá tovább tömte magát. Kólával küldte le az utolsó falatokat és egy hangos szájmoraj után nővéréhez szólt.
- Elmegyek Adam-mel deszkázni. Anyának is mondtam.
- Jól van, d vigyél kulcsot, mert megyek én is a strandra.
- Oké, na szia.
- Csá.

…

2 órakor találkoztak a lányok a buszmegállóban, onnan mentek a strandhoz. Fél óra alatt oda is értek, a parkolóban pedig észrevették a fiúk motorját. Vagyis már bent várják őket. Megvették a jegyet, és az egyik fa felé vették az irányt. Éppen letelepedtek volna, mikor ismerős hangra lettek figyelmesek.
- Nem pakoltok hozzánk csajok? – kérdezte John, a lányok pedig megfordultak.
Lucy-nak egy pillanatig tátva maradt a szája, de rögtön észhez tért. Bár elég nehezen. Csak most tűnt fel neki úgy igazán, hogy milyen kigyúrt felsőtesttel is rendelkezik az előtte álló hímnemű teremtmény. Gyönyörű egyenletes barna színe még jobban fokozta az összhatást. 180 centi magas volt, így fel kellett rá néznie, és csak most vette észre a fülbevalóját és a tetoválást a karján.
- De, merre vagytok? – szakította meg a csöndet Emma.
- Ott – mutatott Alex a pavilonok mellé. Neki szintúgy olyan izmos karja volt, mint a bátyjának, de kreolosabb bőrű és 2 centivel alacsonyabb – a víz nagyon jó, gyertek, ússzatok egyet.
- Én inkább csak napoznék – szólt Lucy.
- Csak nem félsz, hogy valami megfog és leránt a mélybe? – kacérkodott John, közben egy-egy vízcsepp gördült le a mellkasán.
- Nem, csak anyukámék arra tanítottak, vigyázzak a vadállatok közelében. A végén még megharapnak.
- Nyugi cica, ha látok egyet, szólok.
- Pff…nézz akkor tükörbe – kacsintott, majd Em vetett véget a szócsatának.
- Lucy, ha meggondolnád magad, akkor ott leszünk bent. De megígértél valamit.
- Rendben, bocsi. Menjetek, én olvasok.
A fiúk és Emma a vízbe vetették magukat, Lucy pedig levette a nadrágot és a pólót, majd hasra feküdt, és figyelte barátnőjét, aki szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát. Alex dobálta, John pedig csak nevetett rajtuk, néha Lucy-ra is vetett pár pillantást.

…

1 óra múlva elmentek enni a közeli büfébe. Tipikus strandkaja: hamburger, sült krumpli, kóla (John-nak sör) és még egy kis jégkrém is bement a végén. Miután befejezték visszamentek a törzshelyükre, és emésztettek, közben süttették magukat. Em megkérte Alex-et, hogy kenje már be a hátát naptejjel, amit a fiú szívesen el is vállalt. Ráült Emma fenekére, és még plusz masszázst is kapott. Jól kijöttek egymással, amit Lucy nem nézett valami jó szemmel. Habár a legjobbat akarta barátnőjének, és úgy tűnt remekül elvan, sőt boldog (mint még soha), akkor se tetszett neki ez az egész. Inkább csak olvasott, míg John fölé nem hajolt, és be nem takart a napot.
- Az idő nem változtatja meg az embert, a bölcsesség sem. Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, azt a szerelem – olvasta az egyik sort.
- Remek, szóval ismered a betűket – mondta Lucy, miközben kicsit arrébb húzódott.
- Haha. Csak nem Coelho? – kérdezte mosolyogva.
- Ismered? – csodálkozott el, és ránézett fiúra, ismerkedésük óta először a szemébe, aminek gyönyörű kék árnyalata volt.
- Igen, olvastam tőle, az idézeteit is szeretem.
- Hát, most megleptél.
- Mondtam, hogy nem ismersz még.
- Én pedig azt, hogy nem is akarlak.
Mindketten nevettek, mire Emma-ék odanéztek, és nem tudták mi a fene történt.

Még egy utolsó csobbanásra mindannyian bementek, és meglepő módon Lucy is jól érezte magát és ugrált a vízbe. Nem gondolta ő maga se, hogy egy jó nap lesz, de azért nem felejtette el azt se, hogy miért tartott barátnőjével. Kettőjük közül ő azért nem akarta tele mértékben elveszíteni a fejét.
Úszás után még megszárítkoztak, felöltöztek, és összepakoltak. Em és Alex előre mentek, ők hamar készen lettek. Lucy is vette volna fel éppen a táskáját, amikor John hirtelen felkapta és úgy, ahogy volt bedobta a medencébe. Nevetett rajta, Lucy már kevésbé volt olyan boldog. Kimászott a vízből, és idegesen odarohant John-hoz, majd izomból ütni kezdte őt.
- Ez még is mire volt jó?  - kelt ki magából.
- Szerintem vicces volt. Amúgy meg nem csak látványilag jó a segged – vetette be megint kacér mosolyát.
- Na, akadj le rólam!
- Vicc volt, nyugi.
- És most hogy megyek haza? Nem vagy normális – szólt mérgesen.
- Ez csak egy kis víz – válaszolt nyugodtan.
- Egy kis?? Az egész ruhám vizes. Mire megszárad már 5-ször megjárnám oda-vissza.
- Akkor csináld azt – kacsintott – vagy ott a fürdőruhád.
- Ne idegelj még jobban!
- Na, gyere itt a pólóm. Vedd fel, és hazaviszlek.
- Majd pont mögéd fogok felülni.
- Én ráérek, rajtad múlik.
- Csak hadjál békén!
- Te tudod.
 Lucy megfogta a holmiját, és elindult a kijárat felé még mindig csurom vizesen, John pedig követte. De mikor kiért látta, hogy Em sehol sincsen.
- Mondtam Alex-nek, hogy vigye haza – mondta John, mikor látta, hogy Lucy körbenéz az egész parkolón.
- Na, remek. Köszi szépen. Ezt elintézted.
- Mondom, hogy hazaviszlek. Nem tudom miért vagy ilyen makacs. De ha ne, hát nem. Akkor jó utat – mosolygott, és elindult a motorja felé, Lucy pedig nézte, ahogy felszáll rá, és beindítja.