3. fejezet

Kicsit késve, de meglett ez a rész is. Másabb, mint az előző kettő, de remélem, hogy tetszeni fog, és várom már mit fogtok hozzá szólni :$ :D
Jó olvasást! <3

10 óra tájékán Lucy a porszívó hangjára ébredt fel. Vagyis nem kell takarítani. Legalább is nem olyan sokat. Kimászott az ágyból, felvette a köntösét és kicsoszogott mamuszában a fürdőbe. Kicsit összekapta magát, majd egyszer csak öccse elordította magát (mert nem volt még elég nagy hangzavar).
- NIKICSUNA TÉGED VÁLASZTALAK!
- Tony, mi a frászt csinálsz? – rontott be Lucy tesója szobájába.
- Játszok, ha nem tűnne fel.
- Ilyen hangosan? Mindegy…Néha nem tudom, hogy tényleg 15 éves vagy-e.
- Én meg néha reménykedek, hogy kiderül, mégse vagy a nővérem.
- Na gyere te kis szaros. Most elgyepállak!
Ezzel a lendülettel egymásnak is estek. Karmoltak, rugdostak és rondábbnál rondább szavakat vágtak egymáshoz.
- Apáék nem is említették, hogy egy vízilovat nevelnek már 17 éve – kezdte Tony.
- Én meg nem tudtam, hogy engedi a kormány a féregtartást – mondta Lucy, közben lekevert egy tockost öccsének.
- Meg se szólalj a mutáns kezeiddel!
- Örülj, hogy nem fejlődtek ki a polipkarjaim a szívókákkal. Különben véged lenne!
(Mellékesen a polip nem összetévesztendő a polip alakkal, amiből a medúzák fejlődnek ki).
A testvéri ketrecharc kezdetének apjuk vetett véget, aki a hangzavar miatt nem tudott dolgozni.
- Gyerekek! Mi folyik itt?
- Semmi – vágták rá egyszerre.
- Pont úgy tűnik. Akár csak a majmok harca egy banánért. Na, sipirc lefele. Lucy, segíts anyádnak a konyhában. Tony…hagyd békén a nővéred!
- De… - kezdte volna az öcsi.
- Semmi de. Csöndet szeretnék, úgyhogy maradjatok nyugton.
Diadalmasan távozott, majd a délelőtt további részében a saját kis zugában ült, és terveket készítette. Apjuk építész, szóval tényleg szüksége van a nyugalomra és egy kis „barlangra”, ahol szabadjára engedheti a fantáziáját és a jövő nemzedéke számára új épületeket tudjon tervezni.
Anyjuk viszont, orvos, aztán nincs mindig annyira ideje, mint ahogy tervezi. Két mobilja van, plussz egy csipogó a sürgős esetekre. Valahogy mindig sikerül neki egyszerre két telefonba beszélni, közben pedig a csirkét a sütőben felejteni. De hát ezért vannak a gyerekek. Legalább is Lucy, akit még érdekel is, hogy most sült vagy szenes hús lesz az ebéd. Szerencsére aznap is időben ért be a konyhába (apjának köszönhetően), így magára vállalta az ebéd elkészítését. Mikor készen lett vele, megkajáltak és mindenki folytatta a dolgát.

Lucy felment a szobájába, és mivel semmi komolyabb feladatot nem sóztak rá, így felhívta Emma-t.
- Szia. Hogy vagy? – kérdezte.
- Szia. Jól, és te? Mit csináltál?
- Vitáztunk öcsivel, de amúgy megvagyok. Segítettem anyunak a konyhában, most meg arra gondoltam elmehetnénk futni. Persze ha nincs jobb dolgod.
- Jól hangzik. Susy jön?
- Majd felhívom, megkérdezem. Akkor fél óra múlva az erdőnél.
- Oké, szia.
Letették, elkészültek, és negyed 3-kor találkoztak a megbeszélt helyen. Susy nem csatlakozott hozzájuk, sajnos elkapott egy vírust, szóval nem elég neki a nyári meleg, még 38°-os láza is van.

Először sétáltak az erdőben, majd elkezdték a futást is. Szép, nyugis tempóban, közben pedig indítottak zenét is. A meleg miatt nem sokáig bírták, úgyhogy hamar megálltak és lepihentek egy sziklásabb résznél. Csakhogy nem voltak egyedül. Hirtelen egy hang szólalt meg mögöttük.
- Sziasztok – köszönt az ismeretlen, és a lányok pedig ijedten fordultak meg.
…

/A fiúk szemszögéből – A kezdetektől/

-Aha, szóval ez az új házunk – szállt ki John a kocsiból.
- Egész szép és nyugis környék – szólalt meg Alex, miközben egy dobozt vett kis a csomagtartóból.
- 2 hét tesó, és felforgatjuk az életet – nevetett John, és elindult a ház felé.
Milyen találó gondolta. 2 új „rosszfiú” került a kis faluba és már is tudják, hogy itt is ők lesznek a nagymenők…

Költözésük oka szüleik válása. Na meg 35 éves anyjuk új pasija. Igen, váratlan gyerekek voltak…vagyis durva buli volt és elvesztették a szüleik a fejüket. 9 hónap múlva pedig: meglepi. Vagy valami ilyesmi. 1 évre rá meg becsúszott a második is. Apjuk sokat veszekedett, főképp, hogy 2-szer rúgták ki a fiúkat verekedés, drogozás és egyéb szépségek miatt a suliból. Persze az anyjukat okolta mindenért. Majd mikor Alex 15 lett, végleg betelt a pohár, így elhagyta a családját, anyjuk pedig egyedül maradt.
Most pedig itt tartanak. Új környék, új emberek, és egy lehetőség, hogy talán megváltozik az életük. Már csak azért is, mert John jövőre érettségizik, és ha nem szúrja el, még válhat belőle valami értelmes ember.

De vissza a jelenbe. Elkezdték a cuccaikat behurcolászni. Utoljára hagyták a motorokat és a gitár felszerelést, amit gondosan elhelyeztek a pincében. Egész nap pakolták a bútorokat és már csak úgy 5 dobozra voltak attól, hogy lakhatóvá tegyék a házat.

Reggel még kénytelenek voltak pakolni, mert anyjáék mentek pár szomszédhoz bemutatkozni és ismerkedni. Délután 3 óra körül pedig gondolták körülnéznek, úgyhogy felpattantak a motora és elindultak. Körbejárták a falut, utoljára pedig a tóhoz mentek el. Hallották, hogy szép hely, így arra vették az irányt. Mikor odaértek, leparkoltak a ház előtt és nézelődtek.
- Tesó, figyeld csak – mutatott a tóhoz Alex.
- Oh, csak nem friss hús? – mosolygott John, és figyelte a két lányt a mólón.
- Van egy olyan érzésem, hogy őket még látni fogjuk.
- Én nagyon remélem. De csak lassan. Még várat magára a becserkészési fázis.
Elindultak körbenézni, és miután semmi érdekfeszítő dolgot nem találtak, továbbálltak. 

Este koncertjük volt (mivel van egy kisebb bandájuk), utána pedig buliztak egyet. Nem igazán tudták hogyan kerültek haza, de hajnali 5-kor a saját ágyukban feküdtek és mélyen aludtak. Szinte egész nap csak aludtak, és józanodtak. Mozdulásról szó sem volt, vagy tv nézésről, mert minden egyes kis apró zajnál is fogták a fejüket, annyira rosszul voltak.

Másnap valamivel jobban voltak, és gondolták lehűtik magukat a tó vizében. Délután kis is mentek megint, és meglepetésükre a lányok megint ott voltak, csak most Daved-del és fürdőruhában.
- Úgy tűnik ez a törzshelyük – jegyezte meg Alex.
- Ami nekünk csak jól jöhet. Gyere, ugorjunk párat.
Azzal levették a pólójukat és nekifutással belevetették magukat a vízbe. 2-3 ugrás után kifeküdtek a mólóra és így is csoki barna testüket még jobban napoztatták, közben figyelték a 3 barátot. Időközben Dav elment, a lányok meg kiültek napozni.
- Úgy tűnik, léteznek még jó csajok ebben a faluban – mérte végig őket John.
- Nem rossz, bár lehet sok rajtuk az a ruha.
- Látom, nagyon szemezel a szőkével.
- Könnyű eset lesz szerintem. És mi van a barnával? Bepróbálkozol?
- Az még eldől. De nem rossz. Szerintem max 2 hét, és meg lesz mindkettő.
Összepacsiztak, majd elindultak haza. Eldöntötték, hogy holnap délután az erdőbe mennek majd, aztán túráznak egyet. Így is tettek. Pakoltak vizet, meg pár szendvicset, és elindultak. Sétáltak, meg persze lökdösték egymást jó testvér módjára. Olyan másfél óra séta után már indulni akartak haza, de mozgást hallottak és zenét a távolból. Követni kezdték a hangokat, és mikor meglátták, hogy Lucy és Emma az akik után mennek, egymásra néztek, és elmosolyodtak. Egy ideig még figyelték, ahogy a lányok futnak.
- Figyelj, szerintem megállnak – suttogta Alex két ág között kipillantva.
- Na, akkor most lesz az, hogy bemutatkozunk nekik. Legalább megtudjuk, hogy csak jól áll nekik a távolság, vagy közelről is szépek.
Kiléptek a bokor mögül, ami takarta őket, és John halál lazán odaköszönt nekik.
- Sziasztok.
A lányok hirtelen megfordultak, és ijedtükben csak nézték a két srácot.

2. fejezet

Igyekeztem ezzel a résszel ahogy tudtam. Nem igazán tudtam már mit írni, szóval lehetséges (sőt biztos), hogy rövid rész lett megint. Viszont a következőt már megpróbálom bővíteni. :))
Jó olvasást *-*

-Ez most komoly? – nyitotta ki szemét Lucy és szemügyre vette a holdfényben álló „alakot”, majd elnevette magát.
- Ó, ez a hülye macska. Mondtam apának, hogy estére kint marad. Nappal se bírom elviselni. – azzal kiterelte őfelségét a szabadba, majd visszafeküdtek aludni.
Legközelebb már csak fél 11-kor nyitották ki a szemüket. Ebédig már semmit sem kajáltak, a délutánt pedig külön töltötték, mert Emma-nak a nagyszüleihez kellett mennie.
Lucy legnagyobb bánatára szülei otthon voltak, úgyhogy minél előbb ki kellett találnia valamit, amivel lerázhatja őket.
- Kicsim segítenél pakolni? – szólalt meg lágy hangon anyja.
- Persze, jövök – Na ennyit a rázzuk le a szülőket dologról.
- Ugye tudod, hogy öcséd holnap jön haza?
- Ja, igen. Van egy öcsém.
- Ne legyél szemtelen!
Ilyenkor szíve szerint mondta volna, hogy „de hát van szemem”…inkább most hanyagolta a favicceit.
- És miért is ilyen fontos ez?
- Egy: mert a testvéred, kettő: rendezünk neki egy bulit és segíteni kéne.
- Bulit? – nézett Lucy csodálkozva, nem annyira, mint egy csomag kuszkuszra (?), amit kivett a szatyorból. – Máskor is ment már el 1 hétre…
- De születésnapja lesz. Igazából nem tudom, hogy itt laksz-e. Sose tudod, kivel mi történik.
- Dehogynem! Apát is felköszöntöttem, és az ajándéknak is örült – mentegetőzött.
- Csak 3 napot tévedtél akkor is – mosolygott anyukája. – De jóváteheted, ha beszállsz a készületekbe.
- Jó, legyen – sóhajtott. – majd én megveszem a kaját.
- Köszönöm, mindjárt összeírom, mi kell.
Beszélgetés végeztével felrohant a szobájába és felhívta Susyt (másik nagyon jó barátnője), hogy azonnal és sürgősen segítenie kell neki, különben 3 óráig a bevásárlóközpontban lesz. Meg ha már Isten megteremté a paradicsomut, bele Ádámut és odutta neki Évát, akkor azt nem azért tette, hogy majd több milliárd évvel később az ember egyedül mászkáljon. Viccnek is rossz…
Megkapta a listát, és egészen sötétedésig mászkáltak a városban Susy-val Természetesen minden egyes boltnál meg kellett állni a „de szép ruha” és a „nézd de kis aranyos kutya” mondatok kíséretében. Végül mindketten hazamentek. Lucy-nak volt még feladata, pontosabban lufikat kellett felfújnia, mert „nem ér rá holnap”. 11-kor be is fejezte, a lustaság és a fáradság pedig szinte kiütés szerűen kezdett rajta mutatkozni, így a nappali kanapéján nyomta el az álom.
Tony délután 2 óra környékére volt várható, de 10 órára már be is fejezték a munkát, tehát szokásos cselekvéssel ütötte el Lucy az időt: punnyadás.
- Szia Em, milyen volt a tegnap? – szólt bele a telefonba.
- Szia. Jaja, ne is kérdezd Partiztak az öregek, nekem meg maradnom kellett.
- Partiztak? – röhögött fel.
- Póker. Én meg sütöttem nekik. Amúgy vicces este volt, de máskor kíméljenek – nevetett ő is. – Amúgy ma mit csinálsz? Elmehetnénk a tóhoz.
- Öcsi ma jön haza, bulija lesz, de szerintem 3-kor szabadulok.
- Nagyszerű. Akkor fél négy. És vegyél fürdőruhát is!
- Oké, ott tali. Csao.
- Szia.



„Boldog szülinapot” – köszöntötték a rég nem látott jómadarat. Meglepődött, de nagyon örült az egésznek. Főleg miután megtudta, hogy a haveri társasága is hivatalos hozzájuk. 3 órakor be is csörtettek a házba, Lucy pedig elkezdett készülődni.
El is indult volna, ha az ajtaját nem támasztotta volna Adam (Tony egyik barátja). 2 éve szerelmes Lucy-ba és minden adandó alkalomkor ki is nyilvánítja. Rámenős egy gyerek. Persze addig a pillanatig, amíg el nem kezd beszélni. Ő az a tipikus „csak meg ne szólaljon” kategória. A legjobb, hogy olyan láthatatlanná tud válni, mint senki más egy lány közelében, úgyhogy a lerázós rész már könnyen ment.
Em már a kis hídnál várt David-del együtt. 1 órányi beszélgetés után a tűző napnak köszönhetően bemerészkedtek a vízbe. Kellően elég jajveszékelés után megszoktát a hideg körülményeket és hülyéskedni kezdtek.
- Már megint ők? – figyelt fel Lucy, mikor meglátta a motoros fiúkat leparkolni.
- Kik ezek? – kérdezte Dav.
- Emma új szembe szomszédjai.
- Bizony – mosolyodott el Em. – És úgy tűnik egy kis hűsölésre vágynak ők is.
Értette ezt arra, hogy elkezdték levenni a pólójukat és megindultak a móló felé.
- Szóval ők az új macsók – folytatta David.
- Nekünk te az örök maradsz – mosolygott Lucy és fröcskölni kezdte barátait.
A fiúk fogták magukat és a mólóról neki futva beleugrottak a vízbe. Csoda, hogy nem csapták ki az összeset. Nevettek, úsztak egyet, majd kifeküdtek szárítkozni Emma legnagyobb örömére. Szerencséjére nem lehetett észe venni, hogy csorog a nyála utánuk. Az idő kezdett hűvösödni, ahogy a nap beljebb húzta sugarait, ezért kimásztak a vízből és leültek kicsivel távolabb, mint a két srác. Fél óra után Dav elhúzta a csíkot (elvileg fontos, elhalaszthatatlan dolga akadt, gyakorlatilag videó játék csúcsot akar dönteni).
Épp kellemesen feküdtek, mikor Em oldalba bökte barátnőjét azzal, hogy már vagy harmadjára nézett rá a magas barna. Tisztára bezsongott és nem feltűnően szemezett a gyerekkel. Lucy-t nem igazán érdekelték az ilyen selyemfiúk, de hát ízlések és pofonok. Inkább nem kötött bele Em legújabb áldozatába, csak hallgatta az áradozást.
- Még csak nem is ismered – nem bírta tovább szó nélkül. – Honnan veszed, hogy olyan amilyennek leírod?
- Csak rá kel nézni. Ne mond, hogy nem helyes.
- Hát, fogjuk rá – forgatta a szemét.
- És a bátyja? Már nem tudom mióta néz téged.
- Nem hinném, hogy bármi komoly dolog is megfordul a mocskos fejükben, szóval hidegen hagy, hogy kit vagy mit néz.
- Hihetetlen eset vagy. Viszont imádom, hogy ilyen vagy. Nem gyengít el egy kisfiús mosoly se.
Erre csak egy nagy mosoly és ölelés volt a válasz, aztán felöltöztek és indultak haza.
A buli már a végét járta, szerencsére maradt még a tortából, ami külön kérésre egy focilabdát akart ábrázolni. Lucy már csak meg sem lepődött, hogy a ház időközben disznóóllá alakult ár, és persze tudta, hogy minden dzsuvát neki kell eltakarítania. De csak szép sorjában mindent…majd holnap. Amit ma megtehetsz, az másnap is ráér.

1. fejezet

Ez az első rész. Kicsit félek, hogy mit fogtok hozzá szólni. Rövidre sikerült, de próbálkozok. Jó olvasást :)

- Jól van gyerekek, mehettek – szólt Mrs. Swanson és eszeveszett hangzavar lett a teremben.

- Hé csajszi! Délután ráérsz? Kimehetnénk sétálni.
- Igen rá. Majd hívj, hogy mikor és hol.
- Oké, akkor délután.
Elköszönt az osztály egymástól, és mindenki ment a saját dolgára. A szokottnál vidámabban távoztak a suliból, hiszen péntek volt és már csak 1 hét a nyári szünetig.
Lucy is hazasietett, megebédelt és leült TV-t nézni. „Teleshop teleshop hátán. És még csak egy normális cuccot se árulnak” – gondolta magában, majd jobbnak látta értelmiségi szintjének megfelelő műsort keresni. Épp hogy rátalált Mickey egér játszóházára megcsörrent a telefonja.

- Itt a Telenor vezető igazgatója. Miben segíthetek?
- Azt hiszem téves szám. A CIB bankot kerestem.

Emma-val nevetésben törtek ki. Mindig ilyennel hülyülnek.

- Viccet félre téve, 4 óra jó lesz?

- Persze, tökéletes. Bőven elég az idő egy fél cipő felhúzásáig.

- Szerintem meg elmenni a WC-re és a dolgom elvégzése nélkül kijönni.

- Na, zsír. Akkor 10 perc múlva a tónál.

- Oké, puszi.

Gyönyörű idő volt, már érezni lehetett a nyár közeledtét. Lucky sietve elkészült: felkapott egy lengébb pántos felsőt, rövid nadrágot húzott és tornacsukát, majd még egyszer ellenőrizte magát a tükörben és elindult. Anyjának hagyott egy üzenetet, miben ennyi állt:
„Elmentem a tóhoz Emma-val, majd jövök.
xoxo: L!”

10 perc sétára volt a tó a csónakházzal és a kis réttel. Sokszor járt ki ide barátaival. Néha egyedül is eljárt oda futni, vagy csak leült a hídra gondolkodni az élet nagy kérdésein: vajon Huan Migel meghal a következő részben, vagy csak súlyos balesete lesz?!

A lényeg a lényeg, hogy jó hely és egyszerűen imád itt élni.

Mikor odaért barátnője még nem volt ott. Leült egy kőre, majd 10 perc múlva Emma is odaért tüdejét majd kiköpve, levegő után kapkodva.

- Veled meg mi történt? – kérdezte Lucy csodálkozva.

- Kutyák, nagyok – lihegett Em.

- Ó, és négylábúak?
- Nem vicces. Azt hittem, hogy elkap.

- Jó, bocsi. Pihenj inkább, aztán mesélj ezekről a fenevadakról  - Emma szúrós pillantást vetett rá, amivel egyértelműen közölni akarta, hogy hanyagolni szeretné a szőrös négylábú teremtményeket. – Vagy inkább csak süttessük magunkat a napon.

Ez már mindkettőjüknek jobban tetszett, így lefeküdtek a mólóra és kémlelték az eget. Elgondolkodtak a nyári programokon, és megbeszélték, hogyha a szüleik engedik, akkor együtt elmennek nyaralni. Minden gondolatuk szertefoszlott, mikor hirtelen nagy zajra lettek figyelmesek és két alakot láttak a távolban. Motorral közelítették meg a rétet és miután leállították a fémhulladékokból tákolt szerkezetet (Lucy csak így hívja őket), akkor vették észre, hogy a két alak fiú volt. És még csak nem is a legócskább fajta.

- Ezek kik? Soha nem láttam itt őket – vonta fel a szemöldökét Lucy hol a srácokra, hol Emma-ra pillantva.

- ha emlékeim nem csalnak, akkor őket láttam tegnap egy halom dobozzal becuccolni a velünk szemben lévő házba.
- Amelyiket eladták?

- Nem, amelyiket lerombolták…Igen, azt. Ezek szerint ők az új szembe szomszédjaim.

- Észlény vagy  - paskolta meg Lucy Em fejét, akár csak egy kutyának, aki épp ügyesen hajtott végre egy „mutatványt”. – És hány évesek?

- Egyik 17, a másik 18. Anyáék tegnap említették a nevüket, de túlzottan nem érdekelt. De ha jobban megnézem – tolta fel a napszemcsijét – talán legközelebb jobban figyelek a részletekre.
Lucy vetett rá egy „ezt inkább meg se hallottam” pillantást, majd folytatta a napozást.

A fiúk terepszemlét tartottak, körbejárták a terepet (épp hogy meg nem jelölték), majd mocira pattantak és elmentek.

A lányok megvárták a naplementét, érzékeny búcsút váltottak (mintha másnap nem egymás nyakán lógnának majd) és hazamentek. Vacsi a családdal, filmnézés, és miután fellőtték a pizsit fél 12-kor irány az ágy.

Az egész hét unalmasan telt, szinte már csak beszélgettek órákon és filmet néztek. Majd eljött a péntek, vagyis évzáró. Az igazgató beszéde volt a végszó:

- Kellemes nyarat és tudjátok: az iskola szeptemberben újra vár titeket.

- SZÜNET VAN! – kiáltotta egyszerre Lucy és Emma, hatalmas vigyorral arcukon.

Elköszöntek az osztálytól, puszi és virág néhány tanárnak, és hivatalosan is kezdetét vette a nyári szünet.

- Na csajok, mi a program az elkövetkezendő 3 hónapra? – David lépett oda hozzájuk, és átkarolta őket. Tudni kell róla, hogy általános óta a lányok legjobb barátja, nagyon bolond, és szinte minden más csajt taszít magától.

- Napozás, pasizás… - kezdte Em.

- És a közös nyaralás – mosolygott Lucy, miközben 10 centis magas sarkúját lóbálta a kezében.

- Naa, megengedték? – kérdezte Dav.

- Igazából még nem nagyon hoztuk fel nekik az ötletet, de rajta vagyunk az ügyön.

- Végül is, jó lett a bizink, szóval muszáj elengedniük. És ha jól meggondolom, semmilyen orbitális bűnt nem követtünk el. Kénytelenek bízni bennünk.

- Jó vicc. Na, de én itt el is indexelek jobbra, majd hívjatok, ha kellek.

- Úgy lesz Dav, ne aggódj. Szia.

Este kettes csaj bulit tartottak Em-nél (szülei üzleti úton vannak), és tervet készítettek, hogy miként fogják szüleiket megbabonázni a cél érdekében. Mr. és Mrs. Wilson (Emma szülei) mindig is jó fejek voltak, az sima ügy lesz, csak Lucy őseivel szemben kellett a hadihajó és a géppuska. Igaz, még 1 hónapuk volt a tervezett útig, de mindent időben kell kezdeni.

2 doboz pizza és 2 liter kóla után éjfélkor kidőltek, mint akiket serpenyővel vágtak fejen. Hajnali 3 körül járhatott az óra nagyobbik mutatója, mikor Lucy nagy zajra ébredt fel.

- Emma, Emma, kelj fel!

- Mivan?

- Szerintem valaki van itthon rajtunk kívül.

- Biztos csak álmodtál. Aludj vissza.

Hirtelen egy puffanást hallottak, és egyből kiugrottak az ágyból.

- Na jó, talán tényleg van lent valaki. Fogd meg azt az atlaszt, én meg viszem a biosz könyvet. Verünk bele egy kis tudást.

Utuk a konyhába vezetett. Óvatosan léptek elő az ajtó mögül, és ijedtükben elsikították magukat.