3. fejezet

Kicsit késve, de meglett ez a rész is. Másabb, mint az előző kettő, de remélem, hogy tetszeni fog, és várom már mit fogtok hozzá szólni :$ :D
Jó olvasást! <3

10 óra tájékán Lucy a porszívó hangjára ébredt fel. Vagyis nem kell takarítani. Legalább is nem olyan sokat. Kimászott az ágyból, felvette a köntösét és kicsoszogott mamuszában a fürdőbe. Kicsit összekapta magát, majd egyszer csak öccse elordította magát (mert nem volt még elég nagy hangzavar).
- NIKICSUNA TÉGED VÁLASZTALAK!
- Tony, mi a frászt csinálsz? – rontott be Lucy tesója szobájába.
- Játszok, ha nem tűnne fel.
- Ilyen hangosan? Mindegy…Néha nem tudom, hogy tényleg 15 éves vagy-e.
- Én meg néha reménykedek, hogy kiderül, mégse vagy a nővérem.
- Na gyere te kis szaros. Most elgyepállak!
Ezzel a lendülettel egymásnak is estek. Karmoltak, rugdostak és rondábbnál rondább szavakat vágtak egymáshoz.
- Apáék nem is említették, hogy egy vízilovat nevelnek már 17 éve – kezdte Tony.
- Én meg nem tudtam, hogy engedi a kormány a féregtartást – mondta Lucy, közben lekevert egy tockost öccsének.
- Meg se szólalj a mutáns kezeiddel!
- Örülj, hogy nem fejlődtek ki a polipkarjaim a szívókákkal. Különben véged lenne!
(Mellékesen a polip nem összetévesztendő a polip alakkal, amiből a medúzák fejlődnek ki).
A testvéri ketrecharc kezdetének apjuk vetett véget, aki a hangzavar miatt nem tudott dolgozni.
- Gyerekek! Mi folyik itt?
- Semmi – vágták rá egyszerre.
- Pont úgy tűnik. Akár csak a majmok harca egy banánért. Na, sipirc lefele. Lucy, segíts anyádnak a konyhában. Tony…hagyd békén a nővéred!
- De… - kezdte volna az öcsi.
- Semmi de. Csöndet szeretnék, úgyhogy maradjatok nyugton.
Diadalmasan távozott, majd a délelőtt további részében a saját kis zugában ült, és terveket készítette. Apjuk építész, szóval tényleg szüksége van a nyugalomra és egy kis „barlangra”, ahol szabadjára engedheti a fantáziáját és a jövő nemzedéke számára új épületeket tudjon tervezni.
Anyjuk viszont, orvos, aztán nincs mindig annyira ideje, mint ahogy tervezi. Két mobilja van, plussz egy csipogó a sürgős esetekre. Valahogy mindig sikerül neki egyszerre két telefonba beszélni, közben pedig a csirkét a sütőben felejteni. De hát ezért vannak a gyerekek. Legalább is Lucy, akit még érdekel is, hogy most sült vagy szenes hús lesz az ebéd. Szerencsére aznap is időben ért be a konyhába (apjának köszönhetően), így magára vállalta az ebéd elkészítését. Mikor készen lett vele, megkajáltak és mindenki folytatta a dolgát.

Lucy felment a szobájába, és mivel semmi komolyabb feladatot nem sóztak rá, így felhívta Emma-t.
- Szia. Hogy vagy? – kérdezte.
- Szia. Jól, és te? Mit csináltál?
- Vitáztunk öcsivel, de amúgy megvagyok. Segítettem anyunak a konyhában, most meg arra gondoltam elmehetnénk futni. Persze ha nincs jobb dolgod.
- Jól hangzik. Susy jön?
- Majd felhívom, megkérdezem. Akkor fél óra múlva az erdőnél.
- Oké, szia.
Letették, elkészültek, és negyed 3-kor találkoztak a megbeszélt helyen. Susy nem csatlakozott hozzájuk, sajnos elkapott egy vírust, szóval nem elég neki a nyári meleg, még 38°-os láza is van.

Először sétáltak az erdőben, majd elkezdték a futást is. Szép, nyugis tempóban, közben pedig indítottak zenét is. A meleg miatt nem sokáig bírták, úgyhogy hamar megálltak és lepihentek egy sziklásabb résznél. Csakhogy nem voltak egyedül. Hirtelen egy hang szólalt meg mögöttük.
- Sziasztok – köszönt az ismeretlen, és a lányok pedig ijedten fordultak meg.
…

/A fiúk szemszögéből – A kezdetektől/

-Aha, szóval ez az új házunk – szállt ki John a kocsiból.
- Egész szép és nyugis környék – szólalt meg Alex, miközben egy dobozt vett kis a csomagtartóból.
- 2 hét tesó, és felforgatjuk az életet – nevetett John, és elindult a ház felé.
Milyen találó gondolta. 2 új „rosszfiú” került a kis faluba és már is tudják, hogy itt is ők lesznek a nagymenők…

Költözésük oka szüleik válása. Na meg 35 éves anyjuk új pasija. Igen, váratlan gyerekek voltak…vagyis durva buli volt és elvesztették a szüleik a fejüket. 9 hónap múlva pedig: meglepi. Vagy valami ilyesmi. 1 évre rá meg becsúszott a második is. Apjuk sokat veszekedett, főképp, hogy 2-szer rúgták ki a fiúkat verekedés, drogozás és egyéb szépségek miatt a suliból. Persze az anyjukat okolta mindenért. Majd mikor Alex 15 lett, végleg betelt a pohár, így elhagyta a családját, anyjuk pedig egyedül maradt.
Most pedig itt tartanak. Új környék, új emberek, és egy lehetőség, hogy talán megváltozik az életük. Már csak azért is, mert John jövőre érettségizik, és ha nem szúrja el, még válhat belőle valami értelmes ember.

De vissza a jelenbe. Elkezdték a cuccaikat behurcolászni. Utoljára hagyták a motorokat és a gitár felszerelést, amit gondosan elhelyeztek a pincében. Egész nap pakolták a bútorokat és már csak úgy 5 dobozra voltak attól, hogy lakhatóvá tegyék a házat.

Reggel még kénytelenek voltak pakolni, mert anyjáék mentek pár szomszédhoz bemutatkozni és ismerkedni. Délután 3 óra körül pedig gondolták körülnéznek, úgyhogy felpattantak a motora és elindultak. Körbejárták a falut, utoljára pedig a tóhoz mentek el. Hallották, hogy szép hely, így arra vették az irányt. Mikor odaértek, leparkoltak a ház előtt és nézelődtek.
- Tesó, figyeld csak – mutatott a tóhoz Alex.
- Oh, csak nem friss hús? – mosolygott John, és figyelte a két lányt a mólón.
- Van egy olyan érzésem, hogy őket még látni fogjuk.
- Én nagyon remélem. De csak lassan. Még várat magára a becserkészési fázis.
Elindultak körbenézni, és miután semmi érdekfeszítő dolgot nem találtak, továbbálltak. 

Este koncertjük volt (mivel van egy kisebb bandájuk), utána pedig buliztak egyet. Nem igazán tudták hogyan kerültek haza, de hajnali 5-kor a saját ágyukban feküdtek és mélyen aludtak. Szinte egész nap csak aludtak, és józanodtak. Mozdulásról szó sem volt, vagy tv nézésről, mert minden egyes kis apró zajnál is fogták a fejüket, annyira rosszul voltak.

Másnap valamivel jobban voltak, és gondolták lehűtik magukat a tó vizében. Délután kis is mentek megint, és meglepetésükre a lányok megint ott voltak, csak most Daved-del és fürdőruhában.
- Úgy tűnik ez a törzshelyük – jegyezte meg Alex.
- Ami nekünk csak jól jöhet. Gyere, ugorjunk párat.
Azzal levették a pólójukat és nekifutással belevetették magukat a vízbe. 2-3 ugrás után kifeküdtek a mólóra és így is csoki barna testüket még jobban napoztatták, közben figyelték a 3 barátot. Időközben Dav elment, a lányok meg kiültek napozni.
- Úgy tűnik, léteznek még jó csajok ebben a faluban – mérte végig őket John.
- Nem rossz, bár lehet sok rajtuk az a ruha.
- Látom, nagyon szemezel a szőkével.
- Könnyű eset lesz szerintem. És mi van a barnával? Bepróbálkozol?
- Az még eldől. De nem rossz. Szerintem max 2 hét, és meg lesz mindkettő.
Összepacsiztak, majd elindultak haza. Eldöntötték, hogy holnap délután az erdőbe mennek majd, aztán túráznak egyet. Így is tettek. Pakoltak vizet, meg pár szendvicset, és elindultak. Sétáltak, meg persze lökdösték egymást jó testvér módjára. Olyan másfél óra séta után már indulni akartak haza, de mozgást hallottak és zenét a távolból. Követni kezdték a hangokat, és mikor meglátták, hogy Lucy és Emma az akik után mennek, egymásra néztek, és elmosolyodtak. Egy ideig még figyelték, ahogy a lányok futnak.
- Figyelj, szerintem megállnak – suttogta Alex két ág között kipillantva.
- Na, akkor most lesz az, hogy bemutatkozunk nekik. Legalább megtudjuk, hogy csak jól áll nekik a távolság, vagy közelről is szépek.
Kiléptek a bokor mögül, ami takarta őket, és John halál lazán odaköszönt nekik.
- Sziasztok.
A lányok hirtelen megfordultak, és ijedtükben csak nézték a két srácot.