8 fejezet

Ahogy ígértem, siettem a résszel, és már meg is hoztam. Remélem, hogy ez is elnyeri a tetszéseteket majd :)
Jó olvasást! <3

Útjuk egy kisebb környékre vezetett, a városközponttól távol. Csendes hely volt. Igaz, már éjfél is elmúlt, de máshol ilyenkor még nagy a hangzavar.

- Alex azt mondta, a közelben van a hotel – mondta Lucy, majd kicsit felemelte a hangját. – nekem a közel max. 10 perc nem fél óra. Most komolyan, az se biztos, hogy itt van.
- Lucy, nyugodj már meg – szólt Dav – rohadt sötét van, a benzin is fogy megint, és amúgy is örülj, hogy nem neked kell vezetned. Szóval nincs okod fennakadni.
- De igen is van. Messze vagyunk, hajnali fél 1 is elmúlt már. Már javában otthon kéne aludnunk. De nem, nekünk okvetlenül nyomozgatnunk kell egy olyan ügyben, amihez rohadtul de semmi közünk nincsen.
- Ha akarod, ki is szállhatsz. Gyalog kb. úgy 1-2 hét, és otthon leszel. Ha szerencséd lesz, valaki felvesz.

- Srácok! – ordított egyet Em – muszáj ezt itt csinálnotok? Amúgy is én mentem bele, hogy segítünk. És fogunk is.
- Emma, egy lélek sincs itt. Csak egy macskát láttunk, de azt is már vagy negyed órája. Nem halaszthatjuk el reggelig?
- Na jó Lucy, most fejezd be. Én már vissza nem fordulok!
- Nem is kell. Nézzétek! – mutatott Em a távolba – ott a hotel. A felirat ugyan az, mint ami a papíron van.
- Végre, már ideje volt. Remélem van parkoló.
Sokáig tartott, de megérkeztek. Szépen fel volt újítva a terület. A szél enyhén fújt, de még így is kellemes idő volt. Kiszálltak az autóból Dav-et kivéve, aki inkább benne maradt, és megvárta, amíg a lányok feltalálják magukat. Lucy körülnézett, majd a bejárathoz ment, és benyitott. Az előtérben mozgásérzékelő lámpák voltak, azt ajtón pedig egy csengő lógott. Körbenéztek, de senki nem volt bent. Minden csöndes, csak az alvók szuszogása hallatszott az ajtókon belül. Majd hirtelen egy férfihang szólalt meg a pult mögül.
- Segíthetek valamiben hölgyeim?
- Jó estét! – ment közelebb Emma – Igen, kérdezni szeretnénk. Olyan 11 óra után nem jött vissza egy nő ide? Tudtunk szerint itt szállt meg, de telefonon nem érjük el, viszont meg kell találnunk.
- Tulajdonképpen de.
- Meg tudná mondani melyik a szobája?
- Sajnálom, de már nincs itt. Mikor megérkezett rögtön felrohant, összepakolt és taxival elment.
- Oh, a rohadék – mondta Lucy halkan, majd a férfihez fordult – Akkor legalább a nevét meg tudná mondani?
- Egy pillanat és megnézem…Jennifer Moore.

- Köszönjük – szólt Emma – legalább már a nevét tudjuk.
- Nem mondott semmit önnek, hogy hova megy, vagy bármi? – kérdezte Lucy.
- Ilyeneket nem kötnek az orrunkra a vendégek. De mikor bepakoltam a taxiba a csomagjait, hallottam, hogy a sofőrnek a központot említi és az Empire Street-et. Esetleg próbálják meg ott. Ha segít valamit, akkor vörös mini ruhában volt.
- Nagyon szépen köszönjük, sokat segített – hálálkodott Lucy – Viszlát.
- Viszlát, sok szerencsét.
A lányok kirohantak az ajtón, és a kocsihoz siettek. Elmesélték Dav-nek, hogy mit tudtak meg, majd a technológiának köszönhetően telefonnal behatárolták a helyet, ahova menniük kell, és elindultak. Inkább bele se mertek gondolni, hogy otthon mit fognak kapni ezért a „kis kiruccanás”-ért, szóval csak mentek, és reménykedtek, hogy minél hamarabb véget fog érni az este.

…

Több, mint fél óra múlva megérkeztek ahhoz a nagyobb utca szakaszhoz, amit a férfi említett a hotelben. Itt már volt élet, az emberek fel alá járkáltak. Tettek egy kört, csak hogy szemügyre vegyék a helyet, mikor Emma észrevett egy – a leírásoknak megfelelő – nőt bemenni az egyik épületbe.
- Ő lesz az – mondta – gyerek Lucy, menjünk utána. Dav, hívd fel Alex-et, hogy megvan a csaj.
Azzal a két lány elindult, hogy még időben el tudják kapni a nőt. Egy férfival beszélgetett éppen, mikor beléptek az ajtón, majd elköszönt, és elindult a lift felé. A lányok is odarohantak, és mind 3-an beszálltak. Hirtelen nem tudták mihez kezdjenek, de mivel Alex ilyen hamar nem fog ideérni kénytelenek lesznek befejezni az akciót. Így hát Lucy megszólította.
- Elnézést hölgyem. Lehetséges, hogy ma láttam az egyik szórakozóhelyen?
- Szerintem összetévesztesz valakivel kislány.
- Ez most fájt, nem igazán vagyok már „kislány”. Ami azt illeti, úgy hallottam szereti a magán vállalkozásokat.
- Hogy érted ezt? – nézett a nő furcsán.
- Pontosan úgy. Jenny ugye? Lucy Cross vagyok, ő a barátnőm Emma, és szükségünk lenne némi, hogy is mondjam löketre.
- Rendben. Gyertek a szobámba, de egy mukkanás nélkül.
Jenny előre ment, Em pedig barátnőjéhez fordult halkan.
- Mit művelsz? Azt hittem meg akarjuk állítani.
- Meg is fogjuk, nyugi. Amíg elterelem a figyelmét, addig te hívd fel a rendőrséget. A többi jön majd magától.
Emma hallgatott a szóra, és mikor a szobába értek kikéredzkedett a mosdóba, ahol telefonált egyet. Addig Lucy-nak semmi más dolga nem volt, mint húzni az időt, és elbeszélgetni a nővel. 20 perc múlva kopogtattak az ajtón, és Jenny-t elfogták illegális szerek fogyasztása és árusítása miatt.
- Aljas kis dögök – kiáltotta a lányokra nézve – tudhattam volna, hogy nem stimmel valami.
- Bocsi, de csak egy barátunkon segítettünk – mondta Lucy mosolyogva – és a rendőrség dolgát is megkönnyítettük.
Nagy moraj lett az épületben, mindenki kijött a zajra. Ijedten és feszülten figyelték, ahogy kikísérik a nőt az épületből, és elviszik. A rendőrség megköszönte Emma-nak és Lucy-nak a vakmerőséget, és a segítséget. Végül mindenki elszállingózott onnan, a lányok pedig megkeresték Dav-et a tömegben, aki szintén gratulált nekik.
- Lucy-nak jár minden. Ha ő nem lett volna, szerintem már rég elvesztettük volna.
- Ugyan már, jó buli volt így a végére – nevetett.
- A lényeg, hogy elkapták. Viszont mielőtt hazamennénk, még egy helyet útba kell ejtenünk.
Ez a hely pedig a kórház. John még mindig kómában volt, de az orvosok szerint fel fog ébredni, és ha minden jól megy, következő nap ki is engedik.
- Gyerekek, tényleg nagyon szépen köszönöm, amit tettetek ma. Lucy, főleg neked. Tudom, miként vélekedsz rólunk, ezért baromi jól esik ez az egész.
- Semmiség – mondta Lucy – bár a véleményem nem változott, attól még jó este volt.
- Igen. És szívesen segítettünk – mondta Emma is.
- Valahogy mindenképpen meghálálom nektek – mosolygott Alex, majd Dav felé fordult – kezdve azzal, hogy kifizetem a benzint. Ennyivel minimum tartozok.
- Rendes tőled haver. A bátyádnak pedig jobbulást.
- Átadom. De biztos rögtön jobban lesz, ha megtudja mit tettetek érte. Egy dolgot még szeretnék kérni.
- Na, mondjad – szólt Lucy.
- Mikor kiengedik John-t még nem vihetem haza, szóval kéne egy hely ahova mehetünk vagy 2 napig.
- Mondanám, hogy hozzánk, de anyumék tuti rákérdeznének mi történt, stb. – mondta Em.
- Én meg holnap utazok a nagymamámhoz – fordult felé Dav – de ott van a csónakház. Oda simán mehettek.
- Tényleg – nézett rá Lucy – És nincs is messze. Szerintem az a legjobb hely.
- David, ez jó ötlet – mondta Alex – köszi még egyszer mindenkinek. De nem húzom tovább az időtöket, biztos nagyon fáradtak vagytok. Majd beszélünk.
- Rendben. Szólj, ha szükség van ránk – mosolygott rá Emma, majd megölelte.
Lucy is elköszönt, David-del lekezeltek, majd indultak vissza Beverly Hills-be.
 Habár „pár” órás késéssel is, de épségben értek haza mind a hárman, és felkészültek a reggeli magyarázkodásokra a szülők számára. Lucy csendben felosont a szobájába, becsukta az ajtót, átöltözött, és befeküdt az ágyba. Nem gondolta volna, hogy bármikor is ilyen kalandban lesz része, de nem bánta meg, és mosollyal az arcán aludt el. Végül is minden jó, ha a vége jó. Sose tudni mit tartogat a holnap, de éppen ezért érdemes felkelni nap mint nap.