1. fejezet

Ez az első rész. Kicsit félek, hogy mit fogtok hozzá szólni. Rövidre sikerült, de próbálkozok. Jó olvasást :)

- Jól van gyerekek, mehettek – szólt Mrs. Swanson és eszeveszett hangzavar lett a teremben.

- Hé csajszi! Délután ráérsz? Kimehetnénk sétálni.
- Igen rá. Majd hívj, hogy mikor és hol.
- Oké, akkor délután.
Elköszönt az osztály egymástól, és mindenki ment a saját dolgára. A szokottnál vidámabban távoztak a suliból, hiszen péntek volt és már csak 1 hét a nyári szünetig.
Lucy is hazasietett, megebédelt és leült TV-t nézni. „Teleshop teleshop hátán. És még csak egy normális cuccot se árulnak” – gondolta magában, majd jobbnak látta értelmiségi szintjének megfelelő műsort keresni. Épp hogy rátalált Mickey egér játszóházára megcsörrent a telefonja.

- Itt a Telenor vezető igazgatója. Miben segíthetek?
- Azt hiszem téves szám. A CIB bankot kerestem.

Emma-val nevetésben törtek ki. Mindig ilyennel hülyülnek.

- Viccet félre téve, 4 óra jó lesz?

- Persze, tökéletes. Bőven elég az idő egy fél cipő felhúzásáig.

- Szerintem meg elmenni a WC-re és a dolgom elvégzése nélkül kijönni.

- Na, zsír. Akkor 10 perc múlva a tónál.

- Oké, puszi.

Gyönyörű idő volt, már érezni lehetett a nyár közeledtét. Lucky sietve elkészült: felkapott egy lengébb pántos felsőt, rövid nadrágot húzott és tornacsukát, majd még egyszer ellenőrizte magát a tükörben és elindult. Anyjának hagyott egy üzenetet, miben ennyi állt:
„Elmentem a tóhoz Emma-val, majd jövök.
xoxo: L!”

10 perc sétára volt a tó a csónakházzal és a kis réttel. Sokszor járt ki ide barátaival. Néha egyedül is eljárt oda futni, vagy csak leült a hídra gondolkodni az élet nagy kérdésein: vajon Huan Migel meghal a következő részben, vagy csak súlyos balesete lesz?!

A lényeg a lényeg, hogy jó hely és egyszerűen imád itt élni.

Mikor odaért barátnője még nem volt ott. Leült egy kőre, majd 10 perc múlva Emma is odaért tüdejét majd kiköpve, levegő után kapkodva.

- Veled meg mi történt? – kérdezte Lucy csodálkozva.

- Kutyák, nagyok – lihegett Em.

- Ó, és négylábúak?
- Nem vicces. Azt hittem, hogy elkap.

- Jó, bocsi. Pihenj inkább, aztán mesélj ezekről a fenevadakról  - Emma szúrós pillantást vetett rá, amivel egyértelműen közölni akarta, hogy hanyagolni szeretné a szőrös négylábú teremtményeket. – Vagy inkább csak süttessük magunkat a napon.

Ez már mindkettőjüknek jobban tetszett, így lefeküdtek a mólóra és kémlelték az eget. Elgondolkodtak a nyári programokon, és megbeszélték, hogyha a szüleik engedik, akkor együtt elmennek nyaralni. Minden gondolatuk szertefoszlott, mikor hirtelen nagy zajra lettek figyelmesek és két alakot láttak a távolban. Motorral közelítették meg a rétet és miután leállították a fémhulladékokból tákolt szerkezetet (Lucy csak így hívja őket), akkor vették észre, hogy a két alak fiú volt. És még csak nem is a legócskább fajta.

- Ezek kik? Soha nem láttam itt őket – vonta fel a szemöldökét Lucy hol a srácokra, hol Emma-ra pillantva.

- ha emlékeim nem csalnak, akkor őket láttam tegnap egy halom dobozzal becuccolni a velünk szemben lévő házba.
- Amelyiket eladták?

- Nem, amelyiket lerombolták…Igen, azt. Ezek szerint ők az új szembe szomszédjaim.

- Észlény vagy  - paskolta meg Lucy Em fejét, akár csak egy kutyának, aki épp ügyesen hajtott végre egy „mutatványt”. – És hány évesek?

- Egyik 17, a másik 18. Anyáék tegnap említették a nevüket, de túlzottan nem érdekelt. De ha jobban megnézem – tolta fel a napszemcsijét – talán legközelebb jobban figyelek a részletekre.
Lucy vetett rá egy „ezt inkább meg se hallottam” pillantást, majd folytatta a napozást.

A fiúk terepszemlét tartottak, körbejárták a terepet (épp hogy meg nem jelölték), majd mocira pattantak és elmentek.

A lányok megvárták a naplementét, érzékeny búcsút váltottak (mintha másnap nem egymás nyakán lógnának majd) és hazamentek. Vacsi a családdal, filmnézés, és miután fellőtték a pizsit fél 12-kor irány az ágy.

Az egész hét unalmasan telt, szinte már csak beszélgettek órákon és filmet néztek. Majd eljött a péntek, vagyis évzáró. Az igazgató beszéde volt a végszó:

- Kellemes nyarat és tudjátok: az iskola szeptemberben újra vár titeket.

- SZÜNET VAN! – kiáltotta egyszerre Lucy és Emma, hatalmas vigyorral arcukon.

Elköszöntek az osztálytól, puszi és virág néhány tanárnak, és hivatalosan is kezdetét vette a nyári szünet.

- Na csajok, mi a program az elkövetkezendő 3 hónapra? – David lépett oda hozzájuk, és átkarolta őket. Tudni kell róla, hogy általános óta a lányok legjobb barátja, nagyon bolond, és szinte minden más csajt taszít magától.

- Napozás, pasizás… - kezdte Em.

- És a közös nyaralás – mosolygott Lucy, miközben 10 centis magas sarkúját lóbálta a kezében.

- Naa, megengedték? – kérdezte Dav.

- Igazából még nem nagyon hoztuk fel nekik az ötletet, de rajta vagyunk az ügyön.

- Végül is, jó lett a bizink, szóval muszáj elengedniük. És ha jól meggondolom, semmilyen orbitális bűnt nem követtünk el. Kénytelenek bízni bennünk.

- Jó vicc. Na, de én itt el is indexelek jobbra, majd hívjatok, ha kellek.

- Úgy lesz Dav, ne aggódj. Szia.

Este kettes csaj bulit tartottak Em-nél (szülei üzleti úton vannak), és tervet készítettek, hogy miként fogják szüleiket megbabonázni a cél érdekében. Mr. és Mrs. Wilson (Emma szülei) mindig is jó fejek voltak, az sima ügy lesz, csak Lucy őseivel szemben kellett a hadihajó és a géppuska. Igaz, még 1 hónapuk volt a tervezett útig, de mindent időben kell kezdeni.

2 doboz pizza és 2 liter kóla után éjfélkor kidőltek, mint akiket serpenyővel vágtak fejen. Hajnali 3 körül járhatott az óra nagyobbik mutatója, mikor Lucy nagy zajra ébredt fel.

- Emma, Emma, kelj fel!

- Mivan?

- Szerintem valaki van itthon rajtunk kívül.

- Biztos csak álmodtál. Aludj vissza.

Hirtelen egy puffanást hallottak, és egyből kiugrottak az ágyból.

- Na jó, talán tényleg van lent valaki. Fogd meg azt az atlaszt, én meg viszem a biosz könyvet. Verünk bele egy kis tudást.

Utuk a konyhába vezetett. Óvatosan léptek elő az ajtó mögül, és ijedtükben elsikították magukat.